Ragadozók
2010.08.18.

You are an ugly motherfucker! – több mint két évtized telt el azóta, hogy Schwarzenegger így fejezte ki őszinte elképedését a Predator-szériát útnak indító klasszikus darab fináléjában, a dupla állkapcsú, rasztás hajú, ufófejű szörny láttán. VIZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.

A remake főszereplőjét már elsősorban nem az idegen bestia látványa aggasztja. Nem mintha a ragadozók megszépültek volna az évek során: annak ellenére, hogy a 80-as évek ikonikus szörnyei közül Hollywood a Predator franchise-szal meglehetősen mostohán bánt, mára megszokhattuk külsejüket. A ragadozó figurája életképesnek bizonyult a szerepjátékos kluboktól kezdve a művészeti galériákon át a tetováló szalonokig. Mégis ha az Alien vs. Predator filmek egymással harcoló címszereplőinek vetélkedését az elmúlt harminc év mozitörténetére olvassuk, kijelenthetjük, hogy eddig az Alien kultusz népszerűsége vezetett. Az új Predator-filmmel megszületett a méltó visszavágó. Míg az Alien filmek rendszeres folytatásai felett a korszak rendező géniuszai (Ridley Scott, Cameron, Fincher, Jeunet) bábáskodtak, addig a predatorok (egy méltatlanul elfeledett folytatást leszámítva) kontárok dirigálta cross-overekben tűnhettek csak fel.
 
Jelenet a filmből
Jelenet a filmből
Antal Nimród rendező és Robert Rodriguez producer a jól-rosszul sikerült folytatásokat és a Predatorra épülő vizuális kultúra egyéb termékeit – megannyi ponyva, képregény és számítógépes játék használja a márkát – figyelmen kívül hagyva tértek vissza a forrásműhöz. Az új film helyszíne megint egy dzsungel, ahová lezuhan egy tucatnyi tagból álló csapat, akikről később kiderül, hogy mindannyiuk szakterülete a gyilkolás. Az is világossá válik, hogy hőseink egy másik planéta foglyai. A kasszasiker filmek folytatásainak logikáját követve és az első részre rálicitálva a csapatnak további nehézségekkel kell megbirkóznia, úgy mint a predatorok létszámának megnövekedése, vagy azok vadászölebeinek feltűnése. Az új film tehát elődjének klasszikus ívét követi, csak mindenből egy kicsit több van, mint ott: az akadályok egyre csak sokasodnak, miközben a csapat létszáma ezzel fordított arányban rohamosan fogy. Ami újdonság az előzményekhez képest: abból kiindulva, hogy a csapat tagjai véletlenszerűen verődtek össze, és korábban nem ismerték egymást, az árulás motívumával gazdagodik a történet. Mindemellett újdonsült hőseinknek fogalmuk sincs, hogy mit keresnek a dzsungelben, már azon kívül, hogy a bennszülöttek leendő trófeáinak alapanyagát biztosítják.
 
Alice Braga
Alice Braga
Az első Predator a klasszikus inváziós sci-fik mondanivalóját konzervatívan gondolta tovább. Az alműfaj paranoid „Figyeljétek az eget!” jelmondata fontos szerepet kapott. Bár Schwarzenegger legyőzte a behatoló idegen egyedet, baljóslatú zenei aláfestéssel zárult a film: semmi sem garantálta, hogy nem következik be ismét a kellemetlen látogatás. A Predator 2 közvetlen folytatása az első opusznak, csak most a nagyváros a döntő helyszín, ahol tovább árnyalódik a ragadozó fajról kialakított kép. Míg az Alien filmek xenomorphját kizárólag a biológiai túlélés érdekli, s akár a kapitalista kizsákmányolás metaforáiként is értelmezhető, a predator épp ellenkezőleg, egyre inkább afféle nemes vadászként jelenítődik meg. Mintha csak egy kiveszett morális rend túlélője lenne: az első rész végén a csatajelenetben megszabadul fegyvereitől, hogy a harc kiegyenlített legyen, a második részben a terhes rendőrnőt életben hagyja, majd a filmvégi fináléban megjutalmazza a társával végző rendőrtisztet (Danny Glover). A Predators alkotói szakítanak az inváziós sci-fi sémával: ezúttal nem a Földre érkező idegen faj a konfliktus okozója, ehelyett a predatorok bolygójára érkeznek a szereplők. Mégis a már kitaposott ösvényen haladva közelítik meg azt az idegen és ember közti furcsa kommunikációt, amely a legnagyobb feszültséget hozza a filmekben. Ez a viszony tovább árnyalódik akkor, amikor a bolygón raboskodó predatorral Adrien Brody karaktere egy ponton szövetséget köt. A szereplők a Földön gyilkolással foglalkoznak, így a köztük és a predatorok, vagyis a pozitív és negatív karakterek közötti határvonal egyre inkább elmosódik. Végső soron erre rímel a helyszíncsere is: most a predatorok otthonában az ember az idegen lény. 
 
Adrien Brody és Laurence Fishburne a filmben. A képek forrása: PORT.hu
Adrien Brody és Laurence Fishburne (A képek forrása: PORT.hu)
A 80-as években született kultuszfilmeket sokan sokféleképpen próbálták feltámasztani. Az újrák fontos mérföldkövét Christopher Nolan Batman-filmjei jelentik, amennyiben sikeresen épített fel  egy egészen új mítoszt, figyelmen kívül hagyva a még jól sikerült Tim Burton-féle változatokat is. Ezzel ellentétes úton haladtak a Terminátor popcorn szagú folytatásai, melyek csak élősködtek a korábbi filmek eredeti motívumain. Az Antal-Rodriguez-féle Predators legizgalmasabb vonása éppen az, hogy a két eljárásmód között félúton helyezkedik el: paradox módon egyszerre folytatása a már bevált darabnak, de egy új széria elindításával is kecsegtet. A film ezzel sajátos elegyét nyújtja az újrahasznosított panelek és a továbbgondolt motívumok kavalkádjának, kikerülve Hollywood sablonszerű remake-elési stratégiáját és a mechanikus folytatásgyártás csapdáit. 
 
Antal Nimród kötődése a 80-as évek filmgyártásához korábbi, Hollywoodban készült filmjeiben is tetten érhető. A témaválasztásnak, a klasszikus történetvezetésnek és a CGI technika kerülésének, illetve minimális használatának köszönhetően, mind az Elhagyott szoba, mind a Szállítmány készülhetett volna akár harminc évvel korábban is. A 80-as években született „rusnya dögök” filmre vitelével szintén ezt a csapásirányt folytatja. A rendező olyan könnyedséggel húzott le egy új bőrt a régi témáról, ahogyan azt a ragadozók teszik preparálás előtt a trófeának szánt áldozataikkal.
 
Cím:  Ragadozók (Predators),  Rendező:  Antal Nimród,  Forgatókönyvíró:  Alex Litvak,  Michael Finch,  Zene:  John Debney,  Operatőr:  Pados Gyula,  Vágó:  Armen Minasian,  Dan Zimmerman,  Szereplők:  Adrian Brody,  Alice Braga,  Danny Glover,  Laurence Fishburne,  Danny Trejo,  Topher Grace,  Walton Goggins