Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

GODDAM

Beaumarchais: Figaro házassága / Budapesti Nyári Fesztivál 2010
2010. aug. 15.
A Figaro házassága rendezője s egyben Almaviva grófnéja, Bánfalvy Ági, a januári Thália színházi premier előtt azt nyilatkozta, elutazott a Comédie Francaise-be is, hogy minél autentikusabb tapasztalatokat gyűjtsön. Az előadást nézve úgy tűnik, időgépbe ült. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
Festett kulisszák, mélységnek híján levő színpad, egyetlen sávba szűkülő játék, leszúrt lábbal álló színészek – szinte zavaróak a modern lámpák, és hiányoznak a gyertyák. A külsőségeket tekintve mintha legalább másfélszáz évszázadot repültünk volna vissza az időben. A Comédie Francaise-re oly jellemző deklamáló szövegmondásról azonban szó nincs. No nem azért, mert a természetes játékmodort vallják magukénak a játszók s az alkotók; de a másik véglet, a szigorú formalizmus is távol áll tőlük. 
 
A produkció menedzsere a képek eltávolítását kérte
A produkció menedzsere a képek eltávolítását kérte
A szappanoperák fentebb stíljének megfelelően mindössze arról van szó, hogy a magyar nyelv hangsúlyait illető szabályokkal nincsenek tisztában, és a médiamodorosság bevett szokásainak megfelelően minden egyes szót – és majdnem mindig rossz szótagot – nyomatékosan ejtenek. Abban sem követik egyébként a francia akadémiai színjátszás hagyományait, hogy legalább a szöveget értenénk. Hadarnak, rosszul artikulálnak, a beszéddallam pedig annyira affektált, hogy az intonációt könnyedén lekottázhatnánk. Üvöltenek, ám szerencsére kézmozdulataik olyan hevesek, oly erősen gesztikulálnak, és arcizmaik annyira komolyan igénybe vannak véve, hogy a szöveg hallása nélkül is össze tudjuk rakni, mi történik a színpadon a játszók életkorától és iskolázottságától függetlenül. A Figaro házassága fedőnév alatt játszott előadás egyszerre táplálkozik a szürketónusú magyar és az agyonszínezett latin-amerikai szappanoperák szellemi és színészi arzenáljából.
 
Komoly nehézséget jelent Beaumarchais-t fellelni a produkcióban. „A francia forradalom egyik irodalmi ’előszeleként’ is felfogható mű” (idézet a szórólapról) politikai töltetét nem érezzük. Társadalmi vonatkozásait sem, pedig a rendező ugyanott hangsúlyozza: „Bizonyos értelemben ez az előadás – amellett, hogy helyzetkomikumokban bővelkedik és vígjátéki elemek sokaságát hordozza – rólunk is szól, hogy miként tudjuk érvényre juttatni becsületesen, leleményesen a bennünk rejlő értékeket és tehetséget anélkül, hogy vétenénk a legfőbb isteni, emberi és közösségi törvények ellen. Fontos feladatunk, hogy mindezekre rávilágítsunk, miközben az emberi jellemvonások groteszk és mulatságos pillanatait is be kell mutatnunk.” 
 
Be is mutatják, s teszik ezt úgy, mint ha annak a bizonyos Szamba Ottónak – tudják, a Szamba című filmben Koltai Róbert által játszott, tehetsége teljes tudatában levő vidéki amatőr rendező és színész, aki kulisszahasogató ripacsériából ad magasiskolát – a legjobb hazai tanítványai lennének. A színészi játék úgy csillog, mint a királykék és smaragdzöld drágakövek (…) a gróf ujjain. A képeskönyv-díszlet ötlettelen ostobaságába, a suhogó, tollas, flitteres, fodros jelmezek kivagyiságába remekül passzol az 1984-es Commodore-játékok hangzását idéző, gondolom, szellemes fricskának szánt, operaszínpadi Figarókra és Almavivákra utaló, misszióját azonban invenciótlan ízléstelenséggel betöltő zene, amelynek csembalóhangnemű szintetizátordallamaira Mozart és Rossini gyaníthatóan forog a sírjában.
 
Miféle komédia ez? – hangzik a kérdés a színpadon, mi pedig erre rímelve visszakérdezhetünk: miféle ízlésről tanúskodó előadás ez? Az talán már kiderült, hogy az alkotók és az előadást a nyári programba beválogatók esetében nemlétező ízlésről beszélhetünk. A nézők mindennek ellenére azért veszik, sőt örömmel veszik a poénokat. Tán mert azokat – a jeggyel ellentétben – igen olcsón adják. 
 
Figaro tanítása szerint ahhoz, hogy Londonban bármilyen helyzetben boldoguljunk, elég annyit tudni angolul: God damn! (jelen esetben így ejtik: goddam). Valóban praktikus kifejezés: erre a produkcióra sem kell jobbat keresnünk a szótárban.
 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek