„Ki játszik ilyet?” Játékhagyomány és játékdivat / Egri vár, Dobó-bástya
2010.08.09.

Az egri vármúzeum időszakos kiállítása széles merítésből válogat, alapos és gazdag művelődéstörténeti áttekintést nyújtva a tizenkilencedik század végi és huszadik századi magyar játékkultúráról. KERESZTESI JÓZSEF ÍRÁSA.

Részletek a kiállításból
Részletek a kiállításból

Az alsó szint túlnyomó részét a néprajzi anyag foglalja el. Elsősorban környékbeli falvakból származó játékokat vehetünk itt szemügyre: fűzfasípokat, pergettyűket, agyagfütyülőket, kis erdei szekeret csontcsikóval, libamell-csontból való ugró szöcskét, kicsi kettős jármot (amelyet, mint megtudhatjuk, a felsőtárkányi járomfaragó kilencéves kisfia készített). Különösen érdekes a kis mészégető kemence és a kis szénégető boksa. Természetesen a lányok játékai, a babák, babaházak, kis bölcsők is helyet kapnak, mint ahogy a mai napig divatos búcsúfiára – mézeskalácsokra, fokosokra, csattogó falepkékre – is vethetünk egy pillantást. A játékos népszokásokról (betlehemezés, háromkirály-járás, maskarázás stb.) és a népi játékok szabályairól tablók tájékoztatnak, és itt látható a néprajzi anyag egyik legsajátságosabb darabja is, a betlehemi királyok kezébe való, hosszú nyélen kiugratható hatágú csillag. A játékleírások közül a mancsozás szabályai bizonyulnak emlékezetesnek: ennek során két csapat áll föl egymással szemben, labdát kell dobni, elütni és futni, egyszóval valamiféle palóc krikettről lehet szó.


A polgári játékok gyűjteménye először társas- és építőjátékokat, kis állatkertet mutat be, majd a felső helyiségben művészettörténeti jelentőségű anyagok következnek: ilyenek Lesznai Anna meseillusztrációi, vagy a Gödöllői Művésztelep köréhez tartozó Juhász Árpád és Inotay László matyó figurái, melyeket a Magyar Iparművészeti Társulat 1904-es játékkészítő pályázatára készítettek. A babagyűjtemény kétségkívül a kiállítás egyik csúcspontja: a különféle anyagok – papírmassza, biszkvit, celluloid, filc, majd a műanyag – különféle stílusokkal társulnak, egészen a korai Barbie-modellekig. Persze nem mindegyik modell tör a babaház szépének a babérjaira: Margarete Steiff 1877-től gyártott, mulatságos filcbabái, melyek közül egyet a kiállítás is bemutat, kifejezetten modern és groteszk érzékenységről tesznek tanúbizonyságot.

A kirakók és társasjátékok közül nemcsak a „Szerezzük vissza Nagy-Magyarországot!” című „térképes társas- és foglalkoztatójáték” tükrözi a kor szellemét – a klasszikus tőkefelhalmozósdit játszó porontyok a Merkantil nevezetű korai gazdálkodjokosanban a gyarmati feketéktől szerzik be a nyersanyagokat, hogy aztán busás haszonnal adjanak túl a szállítmányon. Békésebb képet tükröznek Hevesi Sándornak, Eger egykori főmérnökének és szenvedélyes amatőrfilmesnek a különféle ünnepeket, gyerekzsúrokat megörökítő családi felvételei. A tárlat vége felé pedig a szocializmus korának a klasszikusai kerülnek terítékre, a bádogmotorostól a Futrinka utca lakóin át a nevezetes Cicavízió-monoszkópig, amely 1960-tól két évtizeden át jelent meg a magyar televízióban.

A bemutatott anyag Faragó Lóránt egri fényképészmester és Virágh Margit gyűjteményére támaszkodik. A kurátor Császi Irén, a történész Bujdosné dr. Pap Györgyi, a művészettörténész Halászné Szilasi Ágota és munkatársaik tanulságos panorámát nyújtottak a magyar játékok világáról, s arra is gondot fordítottak, hogy a téma szelleméhez méltó módon némiképp enyhítsenek a múzeumi tárlók szigorán: a kijáratnál játszósarok várja a gyerekeket, akik az ott elhelyezett könyvekbe is belelapozhatnak (többek között egy réges-régi Öreg néne őzikéjébe, amelyben Róna Emmy más illusztrációkat helyezett el, mint a manapság közkeletű kiadásokban).

A képek forrása: egrivar.hu
A képek forrása: egrivar.hu

A játékkiállítás legszebb darabja mindazonáltal az a levél, amelyet egy Olgicza nevű kislány 1911-ben a Jézuskának címzett a Mennyországba: „A Hubenthálnál van kitéve egy nagy baba a kalapok között jobb oldalt, a trafikhoz közel és a babák kirakata mellett, a harmadik sor, alulról számítva a legfelső sorban középen, egy szőke, azt hiszem, fehér szalag van a hajában, és fehér selyemcipő, harisnya, lila szalaggal fölfűzött ing, mint az enyém (kötény).” Olgicza pontos eligazítást ad tehát, mint ahogy a lap alján ugyancsak a tárgyhoz méltó komolysággal közli: „A föltételeimet majd a 4. oldalon írom.”

Nincs az a Jézuska, aki innen elhibázhatná a dolgot. 

A kiállítás 2010. október 17-ig tekinthető meg.

Kiállítás:  „Ki játszik ilyet?” Játékhagyomány és játékdivat,  Helyszín:  Egri vár, Dobó-bástya,  Időpont:  2010. április 21 - október 17.
Megítélt támogatás: 1 700 000 Ft
Támogató: Múzeumi Kollégium
A kiállítás megrendezésére, kapcsolódó kiadvány megjelentetésére és múzeumpedagógiai programra (2010)
Címkék: Egri vár