Bár vannak, akik istenkísértésnek tartják a klasszikusok újrafordítását, azért többnyire méltatlankodni szoktunk azon, hogy bár változik a nyelv, a színpad nem vesz tudomást a változásról. A probléma, érdekes módon, kizárólag a prózai daraboknál merül fel, pedig a zenés színpadra is ráférne a nyelvi kiigazítás.
 Bezerédi Zoltán |
A My Fair Lady esetben megkaptuk az új szöveget Varró Dániel billentyűzetéből, s mégis méltatlankodunk. Miért is? Mert a G. Dénes György tollából származó dalok regisztere sikerrel teremti meg az édeskés, romantikus hangulatot, az ún. illendőség mesterkélt emelkedettségét, ezzel szemben jelen esetben egy „kis kéró” és „egy csávó” tartozik Eliza Doolittle vágyálmai közé, s ez lenne „tök király”. Nem beszélve arról, hogy a színpad hátterében vetített hatalmas rózsaszín mignonok jobban passzolnak stiláris párhuzamként az angol szöveghez, mint amennyire ellentétet képeznek az új magyar szöveggel. (Varró Dániel fordításában mutatta be a darabot Pécsett Babarczy László 2003-ban – a szerk. megj.)
A vetítés egyébként hangsúlyos szerepet kap Khell Zsolt terében. A színpadot multifunkciós állvány dominálja, amely egyik oldalról gyalogos-felüljárónak tetszik, 180 fokos fordulat után pedig hangfelvevő gép nagyított mása. Ez azonban hiába frappáns megoldás a kinn és a benn megkülönböztetésére, nem lenne elégséges, hiszen a nagyszabású utcai, a lóverseny- és a báli szcénák kivételével Higgins lakásában vagyunk, és jórészt – egy kisebbfajta dobogóra telepítve – kamarajeleneteket látunk.
 Tompos Kátya és Gálvölgyi János |
Amit a hatalmas vásznon látunk, utal arra, ami egyébként a színen zajlik. A vetítés segíti az azonosítást (fonetikai jelek, könyvek, fogadótikettek), egymásra csúsztatja a XX. és a XXI. század elejét (a régi London szépiás fotóján ott van a millenniumra épült óriáskerék, a London Eye), máskor bumfordi bájú humorforrás (százéves fényképeken pózoló hölgyek és urak testéről a két főszereplő színész, Széles László és Tompos Kátya arca néz ránk). És van még egy praktikus haszna is: az operatőröknek köszönhetően közelről is látjuk az arcokat egy-egy dalban. E közeliket nézve érezhető leginkább az, hogy mennyivel jobb lenne látni is a gesztusokat, és bevonuló lovak ide, begördülő autó oda – s akkor még a tűzijátékot nem is említettük –, a nagy térben elveszik a musical. (Arra, hogy a nézőtér bizonyos pontjain érthetetlen a szöveg, ne is vesztegessünk szót, mert ez az utóbbi időben nemcsak szabadtéren, hanem bármelyik /át/épített színházra is igaz.)
Ahogyan azt a sajtóban olvashattuk, a premiert nehezítette Bezerédi Zoltán balesete és Tompos Kátya hangproblémája. Bezerédinél a defektből effekt lett, Doolittle a tolókocsiban még sármosabb, még nagyobb sviháknak tűnt, két cimborájával három ördögfiókaként mulattak a kocsmában. Az öltözéke alapján virágárus Piroskából induló Tompos Kátya kezdetben egy megfázott felvidéki cigánylány műdialektusában beszélt, amint dalban mondta el, s ahogy felöltötte az elegáns Eliza-ruhákat, igazán lehengerlővé vált.
 Venczel Vera és Széles László (A képek forrása: Szegedi Szabadtéri Játékok) |
Széles László fanyar és szellemes, nagyvonalú eleganciával alakított Higginse egyáltalán nem goromba, inkább csak tüskés, mint egy kaktusz, aki a nőktől, a megszeretettségtől és a szeretéstől való félelmében választotta a kényelmesnek tűnő agglegény életet. Pickeringként Gálvölgyi János szerencsére hamar beköti a humorzsákot, és visszafogottan, untermannként működik. Molnár Erika a házat vezető Mrs Pierce-ként, Venczel Vera Mrs Higginsként a tudatos, irányítani tudó, tapasztalt asszonyok energiáit viszi a színpadra. Fekete Gizi és Egyed Attila kaméleonként több szerepben mutatkozik meg, az Egyedre osztott, külsejében Rodostóból szabadságra ruccant kurucot, jellemében napjaink tőről metszett igazmagyarját mutató Kárpáthyja remek karikatúra.
Az előadáshoz hozzájárult még Zeke Edit jelmeztervező, aki korabeli szabásvonalakat mai színekkel ötvöző ruhákat adott a játszókra, és a jórészt klasszikus show-koreográfiával operáló Novák Péter. És aki mindezt több mint három órában – s még így is kimaradt a Why Can’t a Woman Be More Like a Man? című dal! – amolyan közlekedési rendőrként lebonyolíttatta: a rendező, Novák Eszter.