MU Terminál V. évfolyam, C-est / MU Színház
2010.06.15.

A MU Színház fiatal táncosokat útnak indító stúdiójának V. évfolyama elérkezett a C ponthoz, vagyis a képzés befejezéséhez. HALÁSZ GLÓRIA ÍRÁSA.

Az ebből az alkalomból közönség elé vitt két koreográfia talán éppen a felnőtt életüket és a pályájukat elkezdő fiatalok belső és külső útjáról szól, a fizikai, testi és lelki falak lebontásáról.

Az estet bevezető Sketch-ing című koreográfia (alkotók-előadók: Arany Virág és Vadas Tamara Zsófia) mint felütés a legkevésbé sem jellemző az est további részére nézve. Több okból sem. Egyrészt a programban szereplő darabok nem „vázlatosak”, évadzáró produkciókhoz méltón kiforrottak, technikai és előadói szempontból egyenletes színvonalúak. Másrészt hiányzik belőlük az a pimaszság és könnyedség, ami a bevezető tánc sajátja. Pontosabban: nem hiányról, hanem esetükben egy egészen másmilyen útról beszélhetünk. A Sketch-ing az először látszólag komolyan vett, majd többféle eszközzel, így például egy kereplő műanyag rákkal, a két táncos által tett megjegyzésekkel leleplezett félkészség darabja. A rövidke duett vállaltan, vagyis szándékosan nincs készen, az ennek ellenére minden áron való megmutatkozás vágyát a zenei alapul választott My Way című szám is erősíti. Sokkal erőteljesebb színeket, bátorságból és a már említett pimaszságból többet is elbírna, a címben szereplő vázlatszerűség ugyanis nemcsak áttételesen, hanem a produkció erőtlensége miatt közvetlenül is jellemzi az előadást. De rendkívül rokonszenves benne az attitűd és a felvetés, hiszen több táncos produkció magabiztos alkotói melldöngetéstől kísérve kerül bemutatásra, ami itt a paródia tárgya.

Jelenet a F
Falling and love-jelenet. Fotó: Kővágó-Nagy Imre (Forrás: PORT.hu)
Az Ott és a Falling and love a legkevésbé sem ilyenek. Mindkét darab tartózkodik a hatáskeltéstől és az őszintétlenségtől, és sallangmentesen, leginkább a tánc nyelvén kommunikál. Ami kockázatos is lehetne, ha a végzős hallgatók (Baranyai Erika, Frigy Ádám, Hoffmann Adrienn, Horváth Ádám, Molnár Zita, Plóza Gabriella, Emily Severin) nem jutottak volna el szó szerint A-ból C-be. Technikai tudásuk és munkájuk azonban korrektül kitölti a koreográfusok által felrajzolt kereteket. Mindkét mű olyanformán szubjektív és olyan módon merít az azokat előadó fiatalok és általában a fiatalok életéből, hogy eközben egyfajta felnőttes komolyság és fegyelmezettség jellemzi őket. Éppen ezért vannak olyan nagy kontrasztban az említett előtánccal. Gaál Mariann Ott című darabjában a tánc diszkrét vetítéssel is kiegészül. A csupa fekete-fehér előadásban, ahogy a címben is áll, az ott és az itt közötti utat járják be a táncosok. A falon ennek megfelelően vaskerítés, köves út látható, amelyekkel interakcióba is lépnek a szereplők. A kerítést például végül ők maguk „bontják le”, sokadik nekifutásra és próbálkozásra, ahogy az ember az életben is legyőzi az akadályokat. Vagy ahogyan egy táncos ledönti a maga, a mások vagy a fizika emelte falakat. Az élő gitárjátékkal és a hangszerrel előállított effektekkel kísért, feszült, karcos zenei világú előadásban leginkább egy szellemi út mutatkozik meg. Az Ott táncba oltott filozófia az úton levésről, az e közbeni magányosságról és másokra találásról, a megérkezésről. A megérkezés azonban nem fényes, hanem küzdelmes, nagy, de a semmibe vesző győzelem. A kerítés eltűnését sötét követi, és a további út ismeretlen marad.

Jens Bjerregaard munkája az elegáns, szellemi és hűvösebb koreográfia után a szerelemről, a testiségről, a Falling and love címének megfelelően emelkedésekről és zuhanásokról szól. A két előadás formanyelvében egyébként igen sok a hasonlóság: gyakoriak a sokszor egészen akrobatikus emelések (és zuhanások), mintha csak a tananyag technikai részének utolsó, legmagasabb szintjét demonstrálnák a fiatalok, jellemzőek továbbá a csapat minden tagjának részvételével történő szinkronmozgások, a hármasok és a duettek. Az est két darabja tehát kevésbé táncszínházi, sokkal inkább a tánc nyelvét tisztán alkalmazó előadás. Bjerregaard az azt megelőzőhöz képest oldottabb és elevenebb koreográfiájának színei az öltözékekben is erőteljesebbek, lila és türkiz, illetve kék ruhákat viselnek a táncosok.

A MU Terminál V. évfolyamának hallgatói estjükön leginkább csapatmunkájuk és együttes tehetségük megmutatására kapnak lehetőséget. Az egyéni bemutatkozás ezek között a keretek között kevésbé lehetséges. A darabok által felvetett kérdések és problémák természetesen a sajátjaik, ahogyan az alkotók stílusa sem tolakszik az előtérbe, sőt visszafogott igényességük ritka szín a táncpalettán. Miután a fiatal táncosok A-ból B-be, majd B-ből C-be eljutva bebizonyítják, hogy kiválóan léteznek csapatban, talán szükség lenne egy D pontra is, hogy egyéniségüket is megmutathassák, hiszen arra nyilván nincs lehetőségük, hogy csapatként együtt maradhassanak. A két hasonló nyelvű és minőségű, kissé általános előadásból egyértelműen kiderül, hogy évfolyamként hova jutottak. A D pont pedig valószínűleg a pálya, vagyis maga az Élet lesz.

Vö. Králl Csaba: Kevés 

Cím:  MU Terminál V. évfolyam, C-est,  Előtánc:  Sketch-ing,  Alkotók-előadók:  Arany Virág,  Vadas Zsófia Tamara,  Cím:  Ott,  Koreográfia:  Gaál Mariann és a táncosok,  Zene:  Párniczky András,  Vizuális koncepció:  Kecskeméti Dávid,  Fényterv:  Fejes Ádám,  Cím:  Falling and love,  Koreográfus:  Jens Bjerregaard,  Zene:  Julia Wolfe: Dark Full Ride (1. és 2. rész); Dimitri Tiomkin, Ned Washington: Wild Is the Wind; ének: Cat Power,  Fényterv:  Fejes Ádám,  Táncolják:  Baranyai Erika,  Frigy Ádám,  Hoffmann Adrienn,  Horváth Ádám,  Molnár Zita,  Plóza Gabriella,  Emily Severin
Megítélt támogatás: 1 500 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
A MU Terminál estek létrehozására (2009)
További támogatás: 1 000 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
Képzés megvalósítására a MU Terminálban (2009)