Gyerekkönyves programok / XVII. Nemzetközi Könyvfesztivál, VI. Gyermekirodalmi Fesztivál és Vásár
2010.05.06.

A gyerekkönyvbizniszben évente kilencmilliárd forint van, ami azt jelenti, hogy ez a könyvkiadás legdinamikusabban fejlődő ága. Az évenkénti húsz-harminc százalékos növekedést együtt produkálja a Hannah Montana-franchise és a minőségi kortárs irodalom. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.


Képzeljük el, hogy Barbie-t kézen fogja Schein Gábor, Lackfi János nem Kövér Lajosról, hanem budapesti vámpírok és vérfarkasok küzdelméről ír, Rófusz Kinga pedig a Gumimacikban kezd utazni. Azt hiszem, ezek a képzavaros párosok a görög mitológia minden furcsa lényét kenterbe vernék. Az évente mintegy 4,5 millió példányban kiadott gyerek-szépirodalom azonban nem egyenlő arányban oszlik el a kortárs és a sokadik kiadását megélő klasszikus, a színvonalas és a vállalhatatlan gagyi között. És akkor még az igényes művek műfaji megoszlásáról nem is beszéltünk: a kortárs magyar gyereklíra palettája a weöresi hagyománytól a svéd gyerekversekig színes képet mutat, remek mesék és meseregények születnek – s ezek szerencsére lassan-lassan megjelennek a gyerekszínházban is –, a regény, különösen a kiskamaszoknak és kamaszoknak szóló, azonban hiányzik.

Bár talán mégsem hiányzik, hiszen van nekünk egy igen termékeny írónőnk, a huszonegynéhány éves Leiner Laura személyében, aki már a hatodik kiadott köteténél tart, igaz, krimi, krimiparódia és dráma után új műfaji vizekre evezett. A Szent Johanna Gimi nyolc részre – a négy tanév ugyanis nyolc félév – tervezett regényfolyamának első kötete közel négyszáz oldalon keresztül írja le egy francia tagozatos alapítványi gimnázium kilencedik osztályának első félévét. A célközönségnek, a sorozat „szóvivőinek” választott tizenéveseknek természetesen nagyon tetszett a regény. Ám nem gondolom, hogy klasszikussá nemesedik ez a Zeitstück, bár a mai popkultúra napról napra változó állásait tekintve akár Seitstück is lehet, hiszen ki tudja, hol lesz már az Anti Fitness Club vagy Pete Wentz a következő félév végére, míg a regénybeli, csak „közösségi oldal”-ként emlegetett iwiw – van olyan tizenéves, aki ilyen agyonszofisztikáltan hívja? – helyébe meg már rég a Facebook lépett. De ennél fontosabb kérdés, hogyan ír a fiatal, ám/és produktív hölgy. Nem túl bonyolultan, ám ahhoz képest roppant hosszan vezeti a Rózsadombon játszódó történet szálait, a nyelvi megfogalmazás pedig még egy hetente új 19. századi angol nagyregény olvasásába kezdő, olvasókörben és iskolaújság írásában egyaránt tevékeny 15 éves jókislánytól is nemhogy életidegen, koravén, de mórikált, steril és túlagyalt. Úgyhogy írók, írjatok (kamasz)regényeket!

Mint ahogy írók írtak – Lackfi János, Iványi Andrea, Vészits Andrea – és illusztrátorok – Rófusz Kinga, Damó István, Kasza Juli – rajzoltak nyertes pályaműveket a Gyermekkönyvszerzők és Illusztrátorok Egyesülete által az Európai Unió Szegénység és a Társadalmi Kirekesztettség Elleni Küzdelem Nemzetközi Éve kapcsán meghirdetett illusztrációs és meseíró pályázatán. (Válogatott alkotások május 13-ig láthatók a Művészetek Palotájában.) 125-en neveztek az illusztrátorok, százan a meseírók közül. Előbbi esetében a könyvkiadási alkalmasság, a piaci megfelelés számított, valamint az, hogy autonóm grafikai minőséggel bírjon az alkotás, míg utóbbinál nagyjából a technikai kritérium, azaz a nyelvi korrektség valamint az innovativitás számított. A két kategória jelentős minőségi eltérést mutat: míg az írók nyelvi, stiláris, érzelmi mintája a szegénységhez való viszonyulásban a 19. század végének vagy a Nyugat korának mintáit követi (még mindig! ennyire nincs benne a köztudatban a nyolcvanas évek szociográfiája vagy Petri György?), sablonokból építkezik vagy gügyög, addig az illusztráció sokkal dinamikusabban változik, a grafikai divatok három-négy évenként új világot teremtenek.


Hogy milyen az igényes színvonalú (Pálfi György, a MOME docensének megfogalmazásában lélekben, szellemben, eszmében gazdag, redukált, ugyanakkor átírásspecifikus kivitelű, azaz reflektál az illusztrált műre, lényegileg ragadja meg, de az illusztrátor saját gondolatait is tartalmazza) vizuális világ jelenleg, arról a Nemzetközi Könyvfesztivál ideje alatt a gyerekkönyvekre specializálódott Fogadójában, ott, ahol egymás melletti standokon lehetett megvenni az utóbbi évek IBBY-díjas könyveit és a szövegi és képi megfogalmazásban is szegényes, ugyanakkor roppant hivalkodó külsejű könyvipari termékeket, a Magyar Illusztrátorok Társaságának (MIT) minitárlatán bárki meggyőződhetett. A MIT tagjainak munkáival rendszeresen a Könyvfesztiválon kívül a bolognai és a frankfurti könyvvásárokon, illetve a pozsonyi Illusztrációs Biennálén lehet találkozni, ám nem reménytelen elkapni őket egy-egy kiállítás erejéig, mivel időnként galériákban is kiállítanak.

Egy héten belül kétszer esett fény a gyermekkönyvekre. A Nemzetközi Könyvfesztivál zsúfoltságában és zajában, ahol hiába az olyan helyes pillanat, mint az, amikor a gyerekek segítségével keresett cicájának nevet Palya Bea, áradt a bazári hangulat. A Gyermekirodalmi Fesztivál és Vásár a ragyogó májusi hétvégén csendesen telt – hisz ilyenkor mindenki a zöldbe rohan, és rohanjon is! –, a gyerekek rajzoltak, puzzle-t raktak ki, nézték Badacsonyi Angélát és Furinkát, odahallgattak az Örkény Színház meseolvasására, a szülők pedig vagy csatlakoztak hozzájuk, vagy nézegették a néhány engedélyezett könyves stand kínálatát. Beülhettek volna könyvbemutatókra, félórás-órás, ritka gondolatébresztő panelbeszélgetésekre, amelyeken szó esett gyermekkönyvesboltokról, e-bookról, szociogyerekkönyvekről, egy lehetséges Magyar Gyermekkönyv Intézetről, amelynek előfutára lehet az elmúlt évtized ötven legjobb gyerekkönyvét felvonultató lista, szegénységről és az irodalomról.

Mácsai Pál mesél a 6.
Mácsai Pál mesél a VI. Gyermekirodalmi Fesztiválon a MűPában (A képek forrása: csodaceruza.com)

A szegénység témája nem tolakodón, inkább figyelemfelhívón már a szellős MűPa előcsarnokában fogadta a nem nagyon tolongó kilátogatókat. Egy átlátszó testű, rózsaszín orrú műanyag malackába várták a lappangó egy- és kétforintosokat a szervezők, hogy a rossz helyzetben levő iskolai könyvtárakat segítsék, a Kedves Ismeretlen! könyvgyűjtő akció eredményeképp pedig a mélyszegénységben élő gyerekeknek akartak eljuttatni megkímélt állapotú mesekönyveket. A malackába még bőven fér fém (ahogyan a boszorkánykodással felhagyni kívánó Furinka nevezi a pénzt), abban pedig egyáltalán nem vagyok biztos, hogy Vitray Tamás Hivatásos sportrajongója vagy Végh Antal Miért beteg a magyar futball?-ja az első örömön túl másodikat szerezne az ajándékozottnak. Úgyhogy talán jobb is, hogy hiányoznak belőlük a személyes sorok.

Sütijeimben nincs más varázslat, mint a kiváló alapanyagok és a hozzáértés” – írja Bátky András Pipogyáról, a budapesti medvéről szóló meséjében. A két gyerekkönyves hétvégén jórészt mindkettő megvolt, a varázslat azonban sem itt, sem ott mégsem született meg. Majd legközelebb, új menüsorral. Addig meg írja mindenki otthon a saját családi meséjét. Például a hétköznapok csodáiról.

Szerző: Papp Tímea
Rendezvény helyszíne és ideje:  Millenáris, 2010. április 22-25.,  Rendezvény:  VI. Gyermekirodalmi Fesztivál és Vásár,  Helyszín és időpont:  Művészetek Palotája, 2010. április 30 - május 2.
Megítélt támogatás: 6 200 000 Ft
Támogató: Szépirodalmi Kollégium
A XVII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál megrendezésére (2009)
További támogatás: 1 500 000 Ft
Támogató: Iparművészeti Kollégium
A Magyar Illusztrátorok Társaságának a Könyvfesztiválon való részvételre és az ehhez kapcsolódó katalógus kiadására (2010)
További támogatás: 600 000 Ft
Támogató: Iparművészeti Kollégium
A Gyerekkönyvszerzők és Illusztrátorok Egyesületének kiállítás megrendezésére a MűPában és katalógusra (2010)
További támogatás: 1 500 000 Ft
Támogató: Szépirodalmi Kollégium
A VI. Gyermekirodalmi Fesztivál és Vásár megrendezésére (2009)