Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

FELE-FELE

Háy János: Vasárnapi Ebéd / Nemzeti Színház
2010. ápr. 11.
Elválasztó zenei futamként felhangzott néhány taktus a Szomszédok főcím-aláfestéséből is. Az előadás, melyet ezúttal illusztrált, részint maga is olyan, mint egy teleregény: panel panel hátán. Sémák őrlődnek ismétlődő sorsokká. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.

Radnay Csilla és Martinovics Dorina
Radnay Csilla és Martinovics Dorina

Háy János a családi tűzfészek író-specialistája. Bár erős sodrú és nyelvezetű, összefüggő színművei témáját nem elsősorban ez a tárgykör uralta, kisprózai előzményből életre hívott darabja, a Házasságon innen, házasságon túl, s különösen az eddigi életmű élére kívánkozó novellaciklusa, A bogyósgyümölcskertész fia, valamint regénye, A gyerek címével is utalt a legősibb, legalapvetőbb és legproblematikusabb emberi kisközösség örökös konfliktusaira. A Nemzeti Színház a Tízparancsolat jegyében meghirdetett drámaprogramjában Háynak az V. parancsolat jutott: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád te néked”. (A tíz felkérésből nyolc realizálódott. Két pályamű nem készült el, így a II. és a X. parancsolat kimarad abból a sorozatból, mely a tervek szerint, a felolvasószínházi prezentációk nyomán, bemutatók láncolatát eredményezi. Sorozatszerkesztő: Perczel Enikő. Dramaturg: Keszthelyi Kinga, Vörös Róbert.) Eddig Garaczi László művének felolvasása történt meg (kritikánk itt olvasható – a szerk.).

A gyerekek? – Már alszanak. – Mindig alszanak már, amikor hazajövök. – Mindig olyankor jössz haza, amikor már alszanak.
Itthonról is miattatok költöztem el, mert már nem lehetett kibírni. – Itthonról azért költöztél el, mert terhes lettél. – Azért lettem terhes, hogy elköltözhessek itthonról.
Hasonló – itt emlékezetből idézett – párbeszédtöredékek, típusmondatok bőven akadnak Háy polgári színjátékában. Mindkét érintett fél – férj és feleség, szülő és gyermek – mondja a magáét. Szinte ugyanazt, csak teljesen másképp. Más közelítésben, más megvilágításban, más hangsúlyokkal. Mintha a fele igazság az egyik, fele pedig a másik oldalán lenne. A két féligazság között elvész az igazság. Igaztalanság, igazságtalanság, igazsághiány zilálja szét a családokat. Nincs igazi, és nincs igazi kapcsolat. Anya és Apa hosszú házassága abban telt, hogy váltak volna, de nem váltak, mert hogy venné az ki magát, meg mindent a gyerekért, és különben is. A Lány férjhez megy, válik, újból férjhez megy, majd egyre inkább válna megint, azaz talán mégsem, tehát már csak jeleneteket csinál, és megfut. Az első férj újra nősül, másodszor is válik. A mellékszereplők egyike válni akar, a másik szenved az egyedülléttől, a harmadik megrögzött agglegényként elkerülte a nősülés kelepcéjét. A negyedik (a Lány és az Első férfi felcseperedő fia) most kezd udvarolni.
Martinovics Dorina és Földi Ádám
Martinovics Dorina és Földi Ádám
Azt kell gondolnunk, Háy-jal tudatos megfontolás, a szürkeség dramaturgiájának radikalizálása hordatta kazalba a közhelyes szituációk és elcsépelt megfogalmazások garmadáját. Biztos kézzel, kesernyés humorral font jeleneteiben mégis sokallnunk kell az unalomig ismert fordulatokat. Anyád így, apád úgy. Egy nő mindig az otthonért, családért. Elmentél volna azzal a kis ribanccal; igen, mert ő megértett engem, tudta, mire van szükségem, és még több szeretetet akart adni. A kisebbik lányom is elköltözött otthonról, most már a szagát sem bírom a férjemnek; büdös. Ha én elköltöznék, csak egy hét múlva venné észre, mikor elfogy a tiszta gatyája. Mindezt már annyiszor, annyian megírták – és akár közelítően ilyen formá(k)ban is –, hogy a mögöttes rajzolatok finomságában sem könnyen fedezünk fel újdonságot. A Lány (feleség) kolléganőivel (Kati – Radnay Csilla; Anikó – Gerlits Réka) közös epizódjai az irodalmiság alsó határára, az egész kérdéskör ponyva nívójára szállítják le a megjelenítést, s ezt az irónia jegyében sem egyszerű honorálni.
A második rész feltétlenül jobb, összetettebb az elsőnél. Belép az ismétlés-tényező (a Lány második házassága az egzisztenciális előrelépés ellenére rákopírozódik az elsőre; a hősnő mind jobban idomul a korábban elutasított, semmire sem becsült szülői mintákhoz), távolról – a szintén ezer tollon agyonírt „magányos, gyötrő karácsony” motívum árán – felötlik Thornton Wilder A hosszú karácsonyi ebéd című látomásának szisztémája. A nemzedékek úgy hágnak egymás nyomába, hogy mit sem tanulnak az elődök negatív példáiból, és negatív példákat vagy zsarnoki viszonyképleteket hagyományoznak.
Martinovics Dorina, Nagy Mari és Újvári Zoltán
Martinovics Dorina, Nagy Mari és Újvári Zoltán
A Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán egyszeri alkalommal (április 9-én) tartott felolvasás rendezője, a régóta avatott Háy-tolmácsoló színművész, Rátóti Zoltán azt emelte ki, ami a darabban a legjobb: a szerkezeti ökonómiát és a stiláris homogenitást. Elgondolása szerint rádióközvetítés zajlik (nem új ötlet a bemondó foglalkoztatása, de megállja a helyét és kellően visszafogott is), illetve magának a stúdiómunkának vagyunk tanúi. Égnek a felvételt jelző piros lámpák, érvényesülnek a hangkulisszák, öt belógatott, számozott mikrofon jelöli ki, mikor hova kell lépniük a székükről felkelő, megszólaló színészeknek. A közreműködők szűk fénykörökbe tömörülnek, a feldolgozás nem próbál dinamikát csempészni a dermedt közegbe. A szünetek néha elnyúlnak (rádióban ez ekként nem menne), kínzóan hatásosak olykori esetlegességükben is. (A darab mégsem vett igénybe többet hetven percnél.)
A színészek közül egyértelműen a színpad tengelyébe állított Nagy Mari (Anya) vitte a prímet, a kispolgári mater familias agresszív mártíriumából kizökkenthetetlen asszonyalak szűk szemhatárú magabiztosságával. Tébláb, mégsem teljesen papucs, magában fortyogó Apaként Újvári Zoltán vált közel egyenrangú társává. Szarvas József fakó maradt a magára túl sokat várató, facér Laci bácsi (az Anya testvére) váratlanul érzelmes húrokat pengető szerepében. Szatory Dávid e. h. (Első férfi) és Földi Ádám (Második férfi) egyként olyan érdektelen, színtelen férjnek bizonyult, akitől tanácsos elválni. Szerepük és rendezőjük betájolható irányba el nem indította őket. Talán cél is volt, hogy össze- vagy felcserélhetőek legyenek? Felolvasószínházi keretek között megfelelő vázlatot nyújtott a Lány központi figurájáról Martinovics Dorina. A női értékek árnyéka sem fért hozzá: mosoly, lágyság, kedvesség egy percre sem. Ilyen nőtől is tanácsos elválni, ha már egyszer tévedésből elvettük.
Jelenetkép. Fotó: Pfeiffer István (Forrás: Nemzeti Színház)
Jelenetkép. Fotó: Pfeiffer István (Forrás: Nemzeti Színház)
A Vasárnapi Ebéd – mely második részében ennek az ismétlődő, gépies családi eseménynek a kiüresedett rituáléjából hívja elő látleletét – jelen kidolgozásában még aligha érett a majdani premierre. Szembetűnőek azonban a tartalékai. Például az első házasságból származó fiú csupán sejthető okú és célzatú kilépése az otthoni kutyaszorítóból. Ő az, aki – noha mind jobban várják – sosem vesz részt nagyiéknál a vasárnapi, jóebédhezszólanótával kísért tasakoszellerleves- és sülthúsevéseken. Sosem vesz részt; de ezt ne véljük lázadásnak, távlatnak. Ő is családtag.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek