Pintér Béla és Társulata: Szutyok / Szkéné Színház, Vidor Fesztivál 2010, dunaPart Platform 2011, POSZT 2011
2010.05.04.

Az új Pintér Béla-darab sűrűbb matériából építkezik, mint az előző, a Párhuzamos óra. Az érdes rögvalóság karistolása zajlik újra meg újra, kesernyésen humoros jelenetekké oldva az ábrázolt életanyagot. Kevesebb több lett volna. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.

Szalontay
Friedenthal Zoltán, Szalontay Tünde és Szamosi Zsófia

Irén, a szociális munkás és Attila, a biopékséget működtető irodalmiszínpad-vezető gyereket szeretnének, de kudarcot vallanak. A főorvos úr (maga a megtestesült napisten, feje körül sugaras, groteszk glóriával ­– jelmez: Benedek Mari, maszk: Jurisztovszky Sosa) célratörő, jeges cinizmussal magyarázza el nekik: nincs remény. A doktor szürreális jelenésként vonul át a színen, végtelenül hosszú, fehér uszályt húzva maga után. Párbeszédük kínosan feszengő, úgy kerülgetik a tabukat, mint macska a forró kását. De Irén és Attila nem adják föl, s mivel az örökbefogadás is macerás, állami gondozott kamaszlányokat vesznek magukhoz, a ronda fogú Rózsit, s barátnőjét, a cigány Anitát.

A faluban, ahol élnek, a helyi közösség nem örül az útszéli kurvaként megjelenő lányoknak, de némi epikus közjáték után elsimulnak az indulatok, helyreáll a béke. S akkor jön az újabb próbatétel: Anita pénztárcát lop a buszon; nagy nehezen újra kivakarják a bajból. Rendőr vizsgálja ki az ügyet (ő is egy a glóriás istenek közül) s hamar kiderül: Attila időközben teherbe ejtette Anitát, fuccs a jól bevált házasságnak. Rózsi ekkor már jobboldali radikális aktivistává vedlett gárdistaként osztja az észt s az egy és oszthatatlan igazságot. Legelőbb nevelőanyját, Irént téríti meg, aki, mire örökbe fogadott csecsemőhöz jut, már maga is zsinóros mentéjű radikális lesz.

Szamosi Zsófia
Szamosi Zsófia

A cselekményt hangulatos-ironikus képek árnyalják, szárba szökken a biobúza (acélos búzaszálak bújnak elő a padozatból), a falusiak elszántan kaszálnak Attila kényszervállalkozó bétéjének alkalmazottjaiként, remek paródiákat látunk az irodalmi színpad szereplőinek belvillongásairól, egy elszánt, gügye zsűritag – színészileg a legpompásabban megformált figura – tüsténkedéséről; giccsglóriában tündöklő báránykák kocsiznak át a színen, s a biosütöde kemencéje – e földi pokol izzó katlana – magába nyeli az időközben lemészárolt Rózsit. Közben pompás ironikus poénok pukkannak, masszív népies táncbetétek dübörögnek, és Kerényi Róbert a piciny színpad magaslati pontján sokféle fúvós hangszert megszólaltatva aláfesti, körbezenéli, ironizálva körbefonja a bugyborékoló humorba áztatott játékot. És komor balladákat danolnak elfuserált, szívdöglesztő dallamokra, Budai Ilona éneke jajong az Emmanuelle-film slágereire.

A frivol-groteszk vérnaturalista-vérciki poénokat is görgető játék könnyedén beszippantja a gyanútlan nézőt, kiváltképp a Pintér-fanokat, elsőrangú szórakozást nyújtva, intellektuális érzékeket csiklandozva. Közben folyamatosan azt az illúziót nyújtva, mintha itt és most magával „a” valósággal szembesülnél: a mindennapi agresszióval, a hitvány hivatali rituálékkal, a szélsőségesek térnyerésével, a mikroközösségek szubkultúráival, egyszóval a legmaibb jelen durva valójával.

Pintér Béla. Fotó: Puskel Zsolt (Forrás: PORT.hu)
Pintér Béla. Fotó: Puskel Zsolt (Forrás: PORT.hu)

Pintér Bélának és társulatának régóta jól begyakorolt és kikísérletezett formanyelv-formavilág áll rendelkezésére a színházcsináláshoz; ugyanazokat a stíluselemeket variálja az író-rendező több-kevesebb sikerrel újra meg újra, darabról darabra, előadásról előadásra. Melyek is ezek? A rítus, valamely kultikus közösség (vallás, szekta, szubkultúra, érdekcsoport) rituális nyelve; a zenei folklór különféle rendű és rangú alakváltozatai; a csoportos táncok dramaturgiája; a popkultúra, a világzene, az igényes népzene motívumainak felhasználása a zenei dramaturgia erejének kiaknázásával stb. Mindezen hatáselemek együttese az intenzív színészi csapatmunkával s néhány ügyesen komponált színészi szólóval a legjobb darabokban kétségkívül intenzív szellemi élményt kínál. Nem kétséges: Pintérék a valóság intenzív faggatását, feltárását, megragadását végzik a színészi csoportterápia eszközeivel. Ám darabjaik struktúráját alaposabban ki lehetne dolgozni, a szereplők viszonyrendszerét aprólékosabban meg lehetne rajzolni, s a figurák arcélét is sokkal markánsabban, élesebben, kontúrosabban lehetne megrajzolni. Magyarán kidolgozottabb és elmélyültebb írói-dramaturgiai munka szükségeltetne a sokféle ötletet, humort, csillámló iróniát felvonultató játékok elmélyítéséhez.

A hosszadalmas előadásból kiemelendő Szamosi Zsófia markáns-dacos címszereplője, Enyedi Éva árnyaltan formált cigány lánya, Pintér Béla egy tömbből faragott felfuvalkodott zsűrora, Szakonyi Györk némán sunnyogó Béla bácsija, Szalontay Tünde feszes Irén-alakítása, Friedenthal Zoltán visszafogott, ámuló Attilája. A Szutyok a sikerültebb pintérbélák közül való: dévaj humora, nyelvi érzékenysége, figuráinak olykor remekbe sikerült színészi megformálása üdítő perceket szerez.

Vö. Markó Róbert: Négy évszak falun 
Bakk Ágnes: Kinek a Szutyka? 
Koltai Tamás: Szocpol problémák 
Molnár T. Judit: ...szebb jövőt? 
Csáki Judit: Camp 
Deres Kornélia: Sablonvidék  

A dunaPart – Kortárs Előadóművészeti Platform 2011. január 20-21-22-i teljes programját ide kattintva érheti el.

Cím:  Szutyok,  Író, rendező:  Pintér Béla,  Jelmez:  Benedek Mari,  Munkatárs:  Kiss Júlia,  Tér:  Tamás Gábor,  Fény:  Vida Zoltán,  Hang:  Rembeczki János,  A rendező munkatársa:  Hajdú Rozália,  Bottka Edit,  Szereplők:  Szamosi Zsófia,  Pintér Béla,  Enyedi Éva,  Friedenthal Zoltán,  Roszik Hella,  Szalontay Tünde,  Quitt László,  Thuróczy Szabolcs,  Szakonyi Györk,  Zenész:  Kerényi Róbert
Megítélt támogatás: 700 000 Ft
Támogató: Színházi Kollégium
Alkotói támogatás új színpadi mű megírására (2009)
További támogatás: 4 500 000 Ft
Támogató: Kiemelt Kulturális Események Ideiglenes Kollégiuma
A második dunaPart - Kortárs magyar előadóművészeti Platform megvalósítására (2010)