Martin Csaba: Brooklyn / 41. Magyar Filmszemle
2010.02.10.

Nem könnyű mutatvány Magyarországon New Yorkban játszódó filmet rendezni, de ennél is nagyobb teljesítmény, ha a főszereplők szinte egy tapodtat sem moccannak a játékidő alatt. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.

Bár az idei szemle felhozatala szegényességgel korántsem vádolható, a gazdasági válság kisugárzó hatását nehéz nem észrevenni a bemutatott műveken. Nem mintha a megduzzadt lakáshitelek kárvallottjai már vászonra kerültek volna, sokkal inkább a választott formán látszik, hogy a szűkösnek tetsző bőség időszakából eggyel takarékosabb korba léptünk. Régóta nem volt ennyire divatos a kamara-jelleg: legyen szó thrillerről (Sas Tamás: Szélcsend; Kovács Krisztián Károly: Halálkeringő) vagy szofisztikált szerelmi drámáról (Dyga Zsombor: Köntörfalak), az alkotók nagy kedvvel fordulnak a szűkös terek és a sűrű helyzetek felé, ahol az extenzív terjeszkedés látványosságait az intenzitással igyekeznek pótolni. Martin Csaba Brooklynja – mely az Információs szekcióban kapott helyet – ezen tendencia egyik végpontját jelenti: történetét három, majd’ végig egy helyben álló szereplővel beszéli el.

Haumann Máté
Haumann Máté

Egyetlen jelenetből játékfilmet készíteni mindenképpen bravúrnak számít, hát még, ha a mozi sajátos minőséget kovácsol a röghöz kötött formából. A Brooklyn főszereplője, a főiskoláról frissen szabadult, angol zsaru, Tom (Haumann Máté) idősebb, mizantróp kollégájával, Trevorral (Alexis Latham) cseverészik egy szolgálati autóban, ahol hamar kiderül, hogy egy olyan gyanúsítottat akarnak megfigyelni, akinek még a nemével sincsenek tisztában. Rendőrviccbe illően eszes figurák tehát, és erre a tulajdonságukra végig szükség lesz: elvégre nem könnyű órákon át pisztolyt fogni egy takarítónőt túszul ejtő férfira (Zoltán – Szőcs Artúr) anélkül, hogy a helyzet megoldására legalább egy ötletünk ne legyen.

Jelenetkép
Jelenetkép

Úgy az Etyeken forgatott, New York-i utcán játszódó nyitójelenet, mint a Városmajori Gimnáziumban levezényelt és merészen elnyújtott folytatás képtelen alapvetéseken nyugszik (Tom találomra kezdi üldözni a járókelőket, a véletlenül útjába kerülő Zoltán pedig – látszatra – egy jelentéktelen bűneset miatt próbál menekülni, így a rendőri fellépés fölöslegesen kockáztatja a takarítónő életét), ami a túszdráma tétjét jócskán aláássa, egyszersmind jelzi, hogy a hangsúly inkább a komikumon van. A pisztolyukba kapaszkodó hősök banális beszélgetései és a helyzetidegen ismerkedési körök rendre parodizálják az alaphelyzetet: noha a Brooklyn ábrázolásmódja egy szokvány thrillert sejtet, sokkal inkább emlékeztet egy abszurd komédiára.

Hiszen mialatt élet és halál forog kockán, csajozásról, hobbikról és családi élményekről esik szó, a túsztartó kikezd a tússzal, a fiatal zsaru pedig már-már a lelkét is kiönti. „Miért nem beszéljük meg ezt egy sör mellett?” – kérdi a később bekapcsolódó idősebb rendőrkolléga, ami pontosan jelzi a kedélyes hangulatot, hogy aztán csak a végjátékban derüljön ki: a rendőrökkel együtt jókora félreértés áldozatai vagyunk. A zárlat csattanója azonban kevéssé hiteles és revelatív; sokkal inkább középtájon találhatók a sikerültebb részek – a pizzafutár epizódja például kifejezetten szórakoztató, ahogyan jó pár verbális geg is eléri a célzott hatást. Sajnos azonban a Brooklyn a legtöbb új ötletet hagyja elfáradni, így pedig olybá tűnik, hogy nincs elég szufla a filmben ahhoz, hogy kitöltsön hetven percet: a komikumban erősebb etapokra fáradtabb szekvenciák felelnek, a szereplők közti hatalmi játszma pedig – valódi komolyság hiányában – teljesen funkcióját veszti.

Alexis Latham és Haumann Máté. A képek forrása: magyarfilmszemle.hu
Alexis Latham és Haumann Máté (Forrás: magyarfilmszemle.hu)
Mégis nézhető, sőt, többször élvezetes film a Brooklyn, ami az abszurd humoron túl legkivált annak köszönhető, hogy az egy helyre terelt figurákat professzionális színészi játék kelti életre. A szinte csak pisztolya takarásában látszó Haumann Máté pontosan kitett hangsúlyokkal rajzolja meg Tom szerethetően naiv figuráját, Szőcs Artúr Zoltánja pedig kellően flegma és titokzatos – csak Valentin Titánia takarítójelmezét nem hittük el: ő jobb híján angoltudását csillogtatja hálátlan szerepében. Erre a képességre egyébként roppant szükség van: a Brooklyn abszurd thrillerének stilizációjában ugyanis kiemelt szerep jut annak, hogy magyar színészek próbálnak meg benne angolnak látszani.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a 41. Magyar Filmszemle gyűjtőlapon olvashatják. 
Cím:  Brooklyn,  Rendező:  Martin Csaba,  Forgatókönyvíró:  Martin Csaba,  Operatőr:  Szigethy Márton,  Zene:  Molnár Attila,  Vágó:  Gradvolt Róbert,  Hang:  Bőhm Dániel,  Díszlet, látvány:  Szentgyörgyi Ildikó,  Jelmez:  Breckl János,  Producer:  Szabó Béla,  Szereplők:  Szőcs Artúr,  Haumann Máté,  Valentine Titánia,  Alexis Latham,  Csapkay Zsolt,  Andoni Zorbas