Chéri – Egy kurtizán szerelme
2009.12.02.

A lélektani titkosírás megfejtése helyett Stephen Frears inkább a fecsegő csecsebecsék felé fordul. Gyűrűk, gyöngyök, nyakékek és brokátok pillanatnyi értékei, jelentései, illetve az, hogy e tárgyakat éppen ki és hogyan viseli – ezek izgatják a rendezőt. SZEGŐ JÁNOS KRITIKÁJA.

A kultikussá váló Veszedelmes viszonyok után húsz évvel a rendező Stephen Frears, a forgatókönyvíró Christopher Hampton és a női főszereplő Michelle Pfeiffer újabb intrikus-kosztümös, Franciaországban játszódó filmet forgatott. A hősök ezúttal az első világháború előtti régi Európa utolsó jelmezei és díszletei között tévelyegnek. A szép korszak, a Belle Époque vége felé járunk, a szépség egyre kevésbé takarja a kor és a korszak valóságát. A szépség öregszik. A szépség ezúttal is Michelle Pfeiffer. Karaktere, Lea de Lonval, Párizs nagy becsnek örvendő kurtizánja, sikerekben gazdag pályafutás után, ötvenes évei legelején épp visszavonulni készül. Élvezni akarja a felhalmozott vagyont, a szabadságot, valamint azt, hogy egyedül lehet az ágyban. Azonban ahogy ilyenkor lenni szokott, még egy utolsó ügyet elvállal.

Rupert Friend és Michelle Pfeiffer a filmben
Rupert Friend és Michelle Pfeiffer a filmben

Egykori riválisa-barátnője (az úri kurtizánok kellő iróniával és bájjal ábrázolt világában a rivális a barátnő, és a barátnő a rivális) Madame Peloux (Kathy Bates) kéri a segítségét. Madame Peloux 19 éves fia, aki szó szerint anyja budoárjában nőtt fel, léha, korhely életet él, anélkül, hogy ebből bármit is élvezne. Kényszerbohém nagykamasz, cinikus anyaszomorító és rezignált lokálfi – röviden így lehetne jellemezni a hetyke-félénk Alfredot, becenevén Chérit. Chéri ugyanis – nőies, lágy hangzás ide, erotikus vágyasszociációk oda – férfi, de legalábbis fiatalember. A becenevet még pótanyja, Lea adta neki kiskorában, miután Chéri őt Nounoune-nak kezdte el hívni. Lea, látva Chéri letargiáját, magához veszi, és pár hétre vidékre viszi a fiatalembert. A pár hétből aztán hat év lesz. A szépsége teljében lévő nőből, és a férfiasságára még rá sem ébredő fiúból pedig elválaszthatatlan pár lesz. „Anyád lehetnék”, ahogy az egyik legutolsó Michelle Pfeiffer-film címe is mondja.

Idilljük nem csak az idő ellenére, hanem az idő ellenében is fogant. Az egymásra utalt párt ráadásul nem is a test öregedése vagy a vágy csillapodása választja szét, hanem a polgári regények és szokások bornírt konvenciója, filléres patentje: a házasságkényszer. A már 25 éves Chérinek feleségül kell vennie egy gazdag lányt, akinek az anyja történetesen szintén a testével kereste a kenyerét. Innentől párhuzamosan követhetjük nyomon Leát, aki nem mutathatja bánatát és csalódottságát, és Chérit, aki eleve nem nagyon tud mit mutatni, hisz ahogyan Lea találóan megjegyzi róla: „Nem tudom kritizálni a jellemét, leginkább azért, mert szemlátomást nincs neki”.

Rupert Friend
Rupert Friend

Stephen Frears filmjeiben nehéz eldönteni, hogy a rendező szereti-e a hőseit, vagy sem. Talán ettől olyan életszerűek a mozijai, miközben a stilizálás ironikus eszközeivel a rendező állandóan jelzi a színpadszerűséget, a kulisszák díszletvalóságát. Az elegáns gáncsoskodás, a kelekótya pletykálkodás közege pedig különösen alkalmas arra, hogy őszintén ábrázolja a hazugságok természetét. Lea nem tudja elfelejteni Chérit, Chéri nem akarja elfelejteni Leát. Az ifjú ara, Edmee (Felicity Jones) hiába szép és okos, ráadásul szintén gyűlöli a saját édesanyját, szinte láthatatlan és érthetetlen marad Alfred számára. Chéri és Nounoune külön világot alkot, egyszer Edmee becenevén szólítja összetört férjét, Alfred ezt ki is kéri magának. A film nagy erénye, hogy a nyilvánvaló és lappangó anya-fiú viszonyt nem szajkózza túl.

A lélektani titkosírás megfejtése helyett Frears inkább a fecsegő csecsebecsék felé fordul. Gyűrűk, gyöngyök, nyakékek és brokátok pillanatnyi értékei, jelentései, illetve az hogy e tárgyakat éppen ki és hogyan viseli – ezek izgatják a rendezőt. A megnémult és néma hősöket ruházatuk és ékszereik beszéltetik. Így lesz tökéletesen felépített ellenpont a film legvége, ahol a meztelen igazságot már nem tudja, és főleg nem akarja semmilyen lepel eltakarni. Lea és Chéri egymás iránti vágyakozása és kölcsönös féltékennyé tétele, mint egy kosztümös pingpongmeccs, csakis rövidítéssel dőlhet el. Sokáig Lea irányítja a mérkőzést, a kisujjában van az érzékiség megannyi titka, de a meccs végén mégis Chéri szerválhat. Ezt persze Lea előbb tudja, mint a férfivá érő Chéri. Ennek ellenére és ezért is fáj neki nagyon: a vonzások után elkerülhetetlenek a változások.

Jelenet a filmből (A képek forrása: PORT.hu)
Jelenet a filmből (Forrás: PORT.hu)

A történet időnként komikus, végeredményben drámai kettős jellegét Michelle Pfeiffer arca és játéka, arcjátéka szavatolja. Az utolsó közös jelenetben percek alatt válik szexuálisan túlfűtött, csábító nőből vágyaival és ráncaival magára maradt, kihűlt szépségű, magányos asszonnyá. Partnere, a Chérit alakító Rupert Friend ezzel a romantikus arccal még legalább fél tucat tizenkilencedik századi regényadaptációban játszhat. Telítetten alakítani egy üres embert, ez igazi kihívás; az utolsó, emlékezetes jelenetükben, miközben Lea megöregszik, Alfred felnő. A párizsi mulatók törzsasztala után – miként távoli rokona, Hans Castorp – Alfred is az első világháborúba indul. E nagy változásokhoz képest Kathy Bates karaktere teljesen konstans: a nőszemély végig visszataszítóan álságos, képmutatóan ostoba, és minden emberi érzéstől mentesen giccsesen szentimentális. Az a típus, aki nem a teába teszi a ciánt, hanem fordítva, a mérget nyújtja át barnacukorral ízesítve.

A Chéri, ha eddig nem derült volna ki, regényből lett megfilmesítve. Colette (teljes nevén Sidonie-Gabrielle Colette) két egymáshoz kapcsolódó regénye, a Chéri és a La Fin de Chéri szolgáltatta az alapanyagot. Az egyszavas címhez a magyar változat értelmező alcímet biggyesztett: Egy kurtizán szerelme. Talán, hogy képben legyenek a nézők? Kérdés, hogy jó képben vannak-e ezzel? A velencei után itt lenne a párizsi kurtizán is? Persze a kurtizán mint szó és mint jelenség, egyszerre pikáns, delikát és dekadens. Mindez azonban azért is kérdéses, mert mintha a történet éppen azt bizonyítaná, hogy a szerelem kémiája, vagy a szerelem sivataga képes felülírni (legalábbis egy ideig) a társadalmi konvenciókat. 


Vö. Mesterházy Lili: Kurtizánok ejtőzése és bukása 
Kovács Bálint: Mon Chéri 
- ts -: Lamúr és csapata 
Deák Dániel: Kötelező kör 
Harmat Eszter: Michelle Pfeiffer új kora 
Bükki Linda: Veszedelmes viszony 
Gulyás Luca: Anyádra ütök

Szerző: Szegő János
Cím:  Chéri - Egy kurtizán szerelme,  Rendező:  Stephen Frears,  Forgatókönyv:  Christopher Hampton,  Zeneszerző:  Alexandre Desplat,  Operatőr:  Darius Khondji,  Vágó:  Lucia Zucchetti,  Szereplők:  Michelle Pfeiffer, Rupert Friend, Frances Tomelty, Tom Burke, Kathy Bates, Felicity Jones, Hubert Tellegen, Joe Sheridan