MU Terminál V. évfolyam: A est / MU Színház
2009.12.06.

A MU nem tehénbőgés, hanem elsüllyedt civilizáció – mondta Bicskey Lukács megbízott konferanszié az új csapattal új évet kezdő Terminál bemutatkozó A estjén. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.

Jelenetek az Internestből
Jelenetek az Internestből

A Terminál lombik, tele célkitűzésekkel, melyek azonban a megvalósult munkákban sokadszor is láthatatlanok maradtak.

 A közvetlen-kedélyeskedő, tegező/magázó bevezető mondatok felemás skiccet rajzoltak a helyről és az alkotókról, s az új csapatnak koreográfiát készítő Barta Dóra és Fejes Ádám nemhogy nem írta felül az ügyetlen kezdést, de megerősítette a torz vonalakat. Bicskey Lukács már készített itt egy Bábel-Világot a III. évfolyamnak, most újabbat prezentált. Az egyetlen, kicsit artikuláltabb beszédfoszlány a „fiatal, tapasztalatlan kezdő koreográfusként” bemutatott Góbi Ritától hangzott el, merthogy mostantól a Terminál minden alkalommal lehetőséget biztosít egy „előzenekarnak” (?). Különc, énekhangra előadott kukac-love pas deux-deux-jének (Tachyon – Kibábozódás) nyers kidolgozatlanságát, álnaiv perverzitását legalább némi humor tompította. Az Internest viszont csak címében csillantott meg cseppnyi játékosságot, a No 5 pedig még ott sem, még ha hatan táncolták is.

S kik a fiatal, lombikprogramba felvett „szerencsések”? Tapasztalatlan, kiérleletlen testű, az izgalomtól, az akarástól, a megmutatkozás vágyától megreszkető táncosok. Többet nem is tudunk meg, mert „Barta Dóra és Fejes Ádám közös estje” a kiírás őszinte bevallása/elszólása szerint nem róluk szól. Ők az apropó. Lehet őket robotként mozgatni, lehet velük életveszélyesen csúszós föld-talajon elektronikus zenére tüm-tüm táncot járatni, miközben összemocskolódnak homokkal. El lehet hitetni velük, hogy ez valami. Persze, lehetne is, ha az alkotók nem spórolnának művészi energiáikkal.


Barta is, Fejes is a mostanság szupertrendi elektronikus zenei alapvetést választotta témájához, így a ma technokrata társadalmáról szóló Internest, s a No 5 földből teremtett, s öntudatára ébredő embere között mintha nem is lenne különbség. A szándék nyilván az volt, hogy a két darab párbeszédbe kezdjen egymással, mint kezdet és vég, de a találkozás még a közhelyek szintjén sem tudott megvalósulni.

Barta Dóra a kisujjából ráz ki egy ilyen táncdarabot, s láthatóan ennél most nem is törekedett többre. Laptopokat ad táncosai kezébe, s azok hatan holdkórosként sétálják körbe a termet. Modern tükreiket sarokkövekként földre helyezik, hátukkal tolják őket, fölébük magasodnak. Aztán már csak annyi a feladatuk, hogy miközben érzelmek nélküli végtag- és fejrángásos robotokat alakítanak, vagy kábelek gyanánt egymásba hurkolódnak, (anti)apoteózisuk hevében agyon ne tiporják véletlenül a drága gépeket. Hogy a képernyők ne maradjanak funkció nélkül, feltűnik rajtuk egy táncos arca, egy mozdulatsor, amit bár az első sorból még csak lehet látni, de a helyzeti előny mit sem ér, ha teljes a kapcsolattalanság táncos és virtuális képmása között. Gondolatilag sehová sem tud eljutni a koreográfia; éppoly beszűkült tudatról tesz tanúbizonyságot, mint ábrázolásának tárgya. Nem tükröt mutat, hanem indigópapírként – károsan - duplikálja a kórost. Feketére csíkozott testű táncosai előtt Barta nem nyitotta ki művészi fegyverarzenálját. Hét lakat alatt őrizgette mindvégig, s még csak egy ártalmatlan petárda felrobbantására sem tellett.

Fotó: Puskel Zsolt (Forrás: PORT.hu)
Fotó: Puskel Zsolt (Forrás: PORT.hu)
Fejes Ádám láthatóan erősen vonzódik az anyaghoz. Az október eleji évadnyitóra felújított Nyolcan terítéken „lisztes” testei után elkészítette a brutálisan „anyagi”, szellemileg sterilizált változatot, a No 5-ot. A test küzd, együtt lüktet a lélektelenül monoton zenével. Tudattalanul és céltalanul tombol az anyag a színpadon, megerőszakolódik a föld és a hús, s a nyers formátlanságból születik meg végül, ébred öntudatára az (első) emberpár. Fejes elkerüli a pátoszt, de helyette belecsúszik egy ijesztőn otromba, sötét tónusokkal sötétet festő, szellemtelen világba.

Az V. évfolyam A estje kétes értékű. A lombik biztosan nagy lehetőség egy fiatal táncos számára, de egyáltalán nem mindegy, ki kezeli az inkubátort.


Vö. Halász Glória: Egy újszülöttnek minden vicc új 
Králl Csaba: Error
Cím:  Internest,  Koreográfus:  Barta Dóra,  Video:  Kopeczny Kata,  Juhász Ottó,  Látvány:  Fejes Ádám,  Zene:  Scanner, Dessy / a Musiques Nouvelles előadásában,  Cím:  No 5,  Koreográfus:  Fejes Ádám,  Látvány, jelmez:  Fejes Ádám,  Mindkét előadást táncolják:  Baranyai Erika,  Horváth Ádám,  Molnár Zita,  Plóza Gabriella,  Posgay Balázs,  Emily Severin,  Előtánc:  Tachyon – Kibábozódás,  Koreográfus:  Góbi Rita,  Dramaturg:  Rákóczy Anita,  Jelmez:  Tresz Zsuzsanna,  Ének:  Gyurity István,  Táncosok:  Egyed Beáta,  Székely Szilveszter
Megítélt támogatás: 1 500 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
A MU Terminál estek létrehozására (2009)
További támogatás: 1 000 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
Képzés megvalósítására a MU Terminálban (2009)