Ha valaki csak a világhálón tájékozódott a győri programokkal kapcsolatban, az valószínűleg rögtön belefutott a 2008-as híradásba, de ahhoz, hogy már kora délelőtt elkeseredetten keresse a Zsinagógát és a győri képzőművészek részvételével rendezett, A csomagolás művészete címet viselő játékos workshopot, szükséges volt még a dátumokra kevésbé érzékeny figyelmetlenség, a Zsinagóga egy alkalmazottjának komikus tájékozatlansága és néhány rokonszőrű csélcsap internetező – a megerősítés gyanánt. A zavart fokozta, hogy mindemellett két teljesen különböző nyomtatott programleírás is közkézen forgott, eltérő belépti díjakkal, „bogárral” és bogár nélkül. Az igazi szürreális alaphangulat azonban a délután két óra tájt eleredő, utcákat elnéptelenítő esővel köszöntött be.
Szerencse a szerencsétlenségben és az ázott cipőben, hogy az első kiszemelt helyszínen, a Borsos Miklós Múzeumban, ahol délután háromkor még alig lézengett valaki, egy kedves hölgy visszacsempészte a realitás szikráit a napomba. Idén később állt össze a program, magyarázta, ezért nem kerülhetett be az Est-lapok győri változatába. A Városi Művészeti Múzeum (Váczy Péter Gyűjtemény, Borsos Miklós Állandó Kiállítás, Vasilescu Gyűjtemény, Kovács Margit Állandó Kiállítása, Esterházy-palota, Napóleon-ház) és a Xántus János Megyei Múzeum (Lapidárium – Kőtár, Patkó Imre Gyűjtemény – Vastuskós ház, Cserépkályha-történeti Állandó Kiállítás) pedig financiális okokból különváltan, saját „éjszakát” szervezett.
 (Lady) Macbeth-ek |
Így született két szórólap, két programsor, két „nem átjárható” jegyárral. Éljen a szabadverseny! Némi töprengés után a városi múzeum kínálatát választottam, és joggal kételkedtem abban, hogy az utcákra ki, majd onnan a múzeumokba be lehet-e csalni az embereket ilyen körülmények között. Nem beszélve a tavalyi és az idei program közti sűrű „áthallásról”: egy évvel ezelőtt ugyanezeket a Borsos-dokumentumfilmeket (Aki úgy szerette Győrt, mint szülővárosát) lehetett végignézni a hangulatos pincehelyiségben, ugyanúgy feltárult a látogatók előtt a Váczy Péter Gyűjtemény legszebb szekrényének belseje (A kabinetszekrény titka), ugyanúgy fellépett a Magyar Mozdulatművészeti Társulat, és ugyanúgy gyűjtötte a sok szorgos kultúrvándor a „múzeumbogarakat” a nap végi meglepetés reményében. Déjà vu élmény a győrieknek – az „Át-csomagolás művészete” nekem…
Akadt azért újdonság is. A Városi Művészeti Múzeum székhelye, az Esterházy-palota az Üvegolló fodrászverseny döntőjével bizonyította a művészettel rokon, populárisabb területek iránti nyitottságát. Az érzelmektől fátyolos hangú bibliai idézetet követően megkezdődött a show, s az Angyalok és fények – angyali érintések témakörben született hajköltemények a profi és kevésbé profi modellek fején úgy viharzottak végig a kifutón Egry József napfényes badacsonyi tájképei közt, mint akiket kerget az ördögök hada. Az angyalokon kívül a Megasztár-győztes Tóth Gabi és egy, az ismertetőn nagyvonalúan „mozgásszínházként” feltüntetett street dance fiúcsapat szórakoztatta a közönséget – a korábbi szürreális alaphangulatot abszurd-profánná változtatva.
 Tóth Gabi. A szerző felvételei |
A teljes kijózanítást a Napóleon-házban a Klimó Károly retrospektív kiállítása alkalmából szervezett, Híres férjek – Rendkívüli feleségek címet viselő beszélgetés végezte be. Bár Klimó Károly megörvendeztetett minket egy Nők Lapjás anekdotával, miszerint ott egyetlen cikk nagyobb publicitást hozott neki, mint harminc év alkotómunkája, de a művészi egóról, a művészek gyermekeiről és a társról, a feleségről kibontakozó, őrlángon tartott csevejt messze túlharsogták a vöröses tónusban izzó, óriási méretű vásznak.
Az Esterházy-palotában Sétáló képtár, a Radnai Béla magángyűjteményén végigkalandoztató Mozaik Egyesület szemtelenül fiatal előadói is alulmaradtak a festményekkel szemben. Élőképeikben nagy átéléssel, bár teljesen követhetetlenül, és a választott forma ellenére is avíttnak ható, a kelleténél több pátosszal elevenítették meg a kort, a Gresham-kör művészeit, szerelmeit. Kár, hogy a festők mellett alig kapott figyelmet a Hódmezővásárhelyi Nemzetközi Kerámia Alkotótelep gyűjteménye, s csak kevesen akadtak rá a pince boltozatos kiállítóterében látható, az anyag lehetőségeit izgalmasan kitoló kortárs szobrokra, kerámiákra.
A nap végére egész bogárgyűjtő tábor verődött össze az Esterházy-palotában. A napokban zajló II. Győri Táncművészeti Biennáléhoz is kapcsolódva Mándy Ildikó és Fenyves Márk (Lady) Macbeth-ek című groteszk-ironikus koreográfia-részlete zárta az estét, s bár a kifelé áramló nézők némelyike döbbenten kommentálta a látottakat, a Macbeth komoly-komolytalansága végre megadta a győri Múzeumok Éjszakájának a valódi ízeket.
Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a Múzeumok Éjszakája 2009 gyűjtőlapon olvashatják.