Jelenetek az előadásból

Köszönet ezúton is – szórólap híján – az intézmény nyújtotta információért: az énekes mesterség fortélyait oktató-felügyelő Bagó Gizella osztályvezető tanárnő tette a legtöbbet (ötlettől a megvalósításig), hogy Karinthy Frigyes Madách-paródiáinak leghíresebbike, Az emberke tragédiája (a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemmel összefogva) életre kelhessen. Madách Imrike után Istenkéről, Ádámkáról és Luci Ferkóról írta a versikéket az irodalmi humor nagymestere, de mert egy kicsinyítő, infantilizáló Tragédia-paródiához nem árt egy Évike sem, négyen adják elő a versezeteket.

Kezdéskor a bordásfalak jelölte, ismerős tornateremsarokban Kis Domonkos Márk tagbaszakadt elégedettséggel, körmét rágicsálva terpeszkedik egy svédszekrény tetején. Az ő szavára, koppantására bújik aztán elő az öt szelvényre bontható alkalmatosság belsejéből az addig ott kuporgó három „teremtmény-újszülött”: Molnár Gyöngyi, Bakos-Kiss Gábor és Gulyás Balázs. Az átlátszó földlabda-műanyaggömb felfújásával lávázni kezd a játék, melyben a dresszes, tornacipős fiatalok a testedzés kellékei mellett a gyerekszoba kincseit használják a színek és szerepek ironikus illusztrálására: fürge építőkockákat, kis tarka esernyőket, hulahoppkarikát, nyalókát, lim-lomot. S elsősorban is a svédasztalt, amelynek nem csupán legfelső, bőrpárnás „emelete” válik az ötletek kifogyhatatlan svédasztalává, hanem a másik négy, eltérő nagyságú keret is. Továbbá, ha kell, egy pici bugyi is – 6–7 éveseknek megfelelő méret lehet? –, amellyel az éppen kissé csapodárnak mutatkozó Éva a szóba jöhető Ádámok iránti hajlandóságát fejezi ki, pillanatok múltán viszont a jengája felett görnyedő Kepler (bácsi) ezzel törölheti csillaggond izzasztotta homlokát. Szétszedni, összerakni, cincálni, átgyúrni: a paródia működési elve, a nevettető kifordítom-befordítom fűzi fel az egész hancúrt.

A siker záloga elsősorban a közös erőfeszítés könnyedsége, a boldogító összhang. („Mostan hányjál bukfencet” – szól egy helyütt az írói jótanács.) A jelképes csem-csem gyűrű nem csupán a színészek kezén vándorol. A zongorán közreműködő Termes Rita biztos tempóérzékkel ügyel az előadás ritmusára, még „segédszínészként” is ténykedik (visszadob

egy kis labda helyett egy nagyot). Nyitrai László zeneszerző kompozíciói jól énekelhetők (a Karinthy-paródiarigmusok – Timár György szavát kölcsönözve: a Madách-karinthkatúra strófái – eleve eléggé slágergyanúsak). A rendező szakról Kárpáti István, Néder Panni, Kovács Dániel, Laboda Kornél és Szőcs Artur állt be a tornasorba: ők a jelenetek „dirigensei”. Nem tudjuk, nem is akarjuk – tán nem is lehet – szétválasztani, melyiken kinek a keze nyoma fedezhető fel. Egységesen szívderítő, részleteiben nem egyformán lendületes Az emberke tragédiája – ebben Karinthy Fricike is ludas, mert neki sem volt azonos hőfokú kritikai mondandója valamennyi színről. (A „darab” szövege nem teljesen azonos a paródiaszöveggel.)

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A rendezők osztályfőnöke Babarczy László, a színészeké (zenés színész IV.) Kerényi Imre és Huszti Péter. A sok bába közt nem veszett el a gyerek, sőt, kedves, okos, bolondos arcát mutatva jelenült meg. Molnár Gyöngyinek köszönhetően egy éteri szemsugár-mosoly (s hozzá nem hétköznapi erély) ígérkezik a magyar színházba. Gulyás Balázs és Bakos-Kiss Gábor egymás „ikertestvéreit” (ha tetszik: Ádámot és Lucifert) hős- és karakterszínészt egyaránt ígérve futtatták a tornatérre, Kis Domonkos Márk igazi katalizáló színpadi egyén.

Amennyiben valamely következő évfolyam vagy rokon intézmény azon ciccegne, hogy ez az egész miért nem nekik jutott eszükbe, ne keseredjenek el. A (művész)iskolai játékhagyomány örök, témái, szövegei is kimeríthetetlenek. Ha mégis valamiféle emberiségtörténet jönne jól, akkor meg kínálkozhat – például – Orbán Ottótól A világ teremtése és egyéb badarságok.

Ha színre kerül bárhol, nem fogunk hiányozni a premierről.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a POSZT 2009 gyűjtőlapon olvashatják.

Vö. Végső Zoltán: Cserebogarak májusban 
Balassa Eszter: Barbár emberkék / Dramaturg szakos hallgatók a POSZT-on