Andaxínház: 2-1/16 milliméter / MU Színház
2009.04.28.

A 2-1/16 milliméter két szereplőjének duettje időnként vetített másaikkal bővül tercetté. Ahogy gyarapodik a társaság, úgy növekszik a magány is. Az előadás egymás vágyott, de áthidalhatatlan, így elviselhetetlen közelségéről beszél. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA.

Jelenetek az előadásból (Fotó: Dusa Gábor)
Jelenetkép
Az Andaxínház minőségi tánc- és vetítéstechnikát mutató produkciója ezt az egyetlen, de nyilván rendkívül összetett kérdést járja (táncolja) körbe: a két nem keresi egymást, de a nem soha nem válik igenné, vagyis a felek hiába találnak egymásra, nem olvadhatnak egymásba. A videó segítségével természetesen lehetséges ez – ahogyan a 2-1/16 milliméter több ízben prezentálja is –, azonban mindössze egy fantomkép által. A díszletül szolgáló két fehér bőrfotelre ugyanis a nő és a férfi képhibával sistergő mását vetítik, s az árnyakkal folytatott játék sokféle jelentést hordoz: mindenekelőtt az egymás közelségének és birtoklásának illúziószerűségét; jelenti továbbá a tévedést, ami akár egy kapcsolat vonalvezetőjévé is válhat. A két fotel kiváló kellék az önhitt kényelem megmutatására is, a beleroskadó testek a „minden rendben van” nyugalmas tudatában élnek egymás mellett ahelyett, hogy együtt élnének.

A táncosok ismerős és konkrét helyzetet idéznek fel: a fotelbe süppedve merengenek a villódzó semmibe, így a látvány egy további jelentést is hoz, mégpedig az emberi kapcsolatok kiüresedését szimbolizáló agymosoda, a média életünkben betöltött szerepét. Ami – az emberhez hasonlóan – illúziókat gyárt. Ebbe a kettős csapdába, vagyis egy felsőbb erő és az önmaguk generálta lélekgyilkolásba süppednek az Andaxínház előadásának szereplői.

A másik meghatározó motívum és közeg a homok. A címben foglaltatott 2-1/16 milliméter, vagyis egy homokszem átmérője az a kínos kicsinység, ami összeköti, mégis elválasztja a lelkeket. Az előadás nyitányában pergő homokszemek sivatagjában lohol egymáshoz a két ember, majd a szétfolyó és valóban bizonytalan bizonytalanságból a biztosnak hitt bizonytalanságba, vagyis a fotelekig jutnak. A kezdeti mezítlábas uniformisból fehér atlétába vedlenek: levetkőzés és kivetkőzés önmagukból, bevetkőzés önmagukba. A helyzet hétköznapi tragédiája abban rejlik, hogy a férfi és a nő a vélt nyugalom helyett egy a homokfutásnál is reménytelenebb hajszába kezd: ismét egymás után indulnak, de ezúttal reménytelenül.

Grecsó Zoltán és Dékány Edit. Fotó: Dusa Gábor (Forrás: Andaxszínház)
Grecsó Zoltán és Dékány Edit. Fotó: Dusa Gábor (Forrás: Andaxínház)
A két táncos (Dékány Edit és Grecsó Zoltán) kiválóan adja a vonzást, a küzdelmet és tunyulást, az előadás mégsem jut messzebb az említett egyetlen gondolat ötletes felfejtésénél. Utóbbi túlzó kifejezés, merthogy kevés a szál, amit bogozni lehetne. A vetítéses technikát a rendre visszatérő elemek teszik kiszámíthatóvá. A tisztaság mindenképpen előnye a produkciónak, de az egyértelműség önmagában imbolygó alap, ráadásul a vetítés játékba hozása mégiscsak tupírozni hivatott az alapgondolatot.

A 2-1/16 milliméter mellőzi a további kérdésfeltevést, így azonban csak egy alapgondolat szellemes, ám korántsem egyedi megfogalmazásának tekinthető: hibádzik belőle a meglepetés. Mindaz, amit látunk, lehetne egy nagyobb levegővétellel megalkotott koreográfia attrakcióval megspékelt betétje, de egyetlen gondolat és egyetlen attrakció (a homokkal telehintett jeleneteket nem számítva) nem lehet vonzó egy egész estén át. A néző legfeljebb a látványt viszi magával, hiszen a nemek és a lelkek kommunikációs zavarát már elegen feldolgozták. És mivel az előadásban a tánc a technikával áll kölcsönhatásban (és a technika nem rejt tartalékokat), a hosszúság és a monotonitás miatt – a minőségi kivitelezés ellenére – egy idő után egyszerűen kioltja egymást az ember és a kép.

A 2-1/16 milliméter nem sikerületlen és nem is bosszantóan félresikerült előadás: világos gondolatvezetésű és pontos kivitelezésű. És ugyan sokat mozdul, a nézőben mégsem kavar homokvihart.
Cím:  2-1/16 milliméter,  Alkotók /előadók:  Grecsó Zoltán,  Dékány Edit,  Juhász András,  Sőrés Zsolt,  Harsay Gábor,  Koncepció:  Zsalakovics Anikó,  Fény:  Payer Ferenc
Megítélt támogatás: 600 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
Az Andaxínháznak a produkció megvalósítására (2008)
További támogatás: 300 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
Az előadás továbbjátszására (2009)