Choralis Constantinus 500 / Corvina Consort
2009.01.25.

Nem mindennapi vállalkozásba fogtak a Musica Aetarna Művészeti Alapítvány szervezte program zenészei: az egyházzenei irodalom gigantikus művét, Heinrich Isaac Choralis Constantinusát adják elő. Három esztendő alatt. KOLOZSI LÁSZLÓ ÍRÁSA.

Hogy Heinrich Isaac művének jelentőségét érzékeljük, elég lenne talán a méreteiről megemlékezni. Ez az egyetlen olyan egyházi zenegyűjtemény, mely a katolikus ünnepkör valamennyi ünnepére és valamennyi vasárnapra tartalmaz énekeket. Isaac nagyszabású vállalkozása, mely 500 éve, 1508-ban vette kezdetét, a legnagyobb egyházzenei kompozíció; sem Isaac után, sem előtte, nem akadt senki, aki a katolikus liturgia zenéjét ilyen módon összefogta, összeállította volna (bár volt, aki megkísérelte, például a nagyszerű angol Byrd, ám senki sem ért a héraklészi munka végére).

Ha e művet áttekintjük, akkor nem pusztán a XVI. század egyházáról és a misék rendjéről kapunk pontos képet, de a korabeliek életéről is. Nem véletlen, hogy számos, a korral foglalkozó történész, mint például Fernand Braudel, szívesen olvasott bele I. (Habsburg) Miksa császár zenészének munkájába. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy sem hazánkban, sem máshol nem szólalt meg még e mű – a modern korban - teljes terjedelmében, akkor már nem is szükséges tovább ecsetelnünk a vállalkozás jelentőségét. Messze még e sorozat vége. A tervezett utolsó nap, 2011-ben, vagyis az Isaac-mű alapjául szolgáló passaui gregorián gyűjtemény kiadásának ötszázadik évfordulóján, Szent Cecília, vagyis a Zene védőszentjének napján lesz.

Miksa császár Dürer metszetén.
Miksa császár Dürer metszetén
Ha tudni szeretnénk, hogy mit hallgatott Machiavelli, Dürer vagy épp Michelangelo, érdemes eljárni a többnyire misékhez kapcsolódó előadásokra, ugyanis a művek külön érdekessége, hogy a nevezettek is bizonyára ezeket hallgatták. A németalföldi Isaac Firenzében tevékenykedett, Lorenzo Medici gyermekeit ő tanította zenére, lamentót írt a neves fordító és költő, Poliziano versére, s már megbecsült zeneszerző volt, amikor Pisában megismerkedett I. Miksa császárral, aki udvarába csábította a szerzőt. A császári Kapella székhelye akkoriban Konstanz volt (utóbb a Fejedelem neves szerzőjével is itt találkozott a komponista), s a helyi katedrális első embere, bizonyos Hugo von Hohenlandenberg püspök vetette fel, Isaac műveit hallva, hogy lenne igény egy liturgiagyűjteményre. A mű alapja a Graduale Pataviense, a passaui érsekség rítusának zenei anyaga; erre építi Isaac három kötetes művét, mely a többszólamúság kezdeteitől egészen saját koráig nyomon követhetővé tesz az egyház zenéjét. A nagy munka terjedésének csak a reformáció megjelenése, és az ebből következő, a misék rendjét megrendszabályozó tridenti zsinat vetett véget.

Az első művet az érdeklődők tavaly, advent első napján hallhatták. A közreműködők közt vannak neves és kevésbé neves együttesek: eddig a Fővárosi Kántorátus Kórusát volt szerencsém meghallgatni, valamint a januárban belépő, kiváló énekesekből álló Voces Aequalest; a törzsanyagot, a legtöbb előadást a Corvina Consort vállalta. Az ensemble tagjai: Pintér Ágnes, Andrejszki Judit, Pászti Károly, Draskóczy Balázs, Kalmanovits Zoltán és Demjén András egytől egyig kiváló énekesek.

Isaac Firenzében íródott Palle, palle kezdetű motettájának kottája.
Isaac Firenzében íródott Palle, palle kezdetű motettájának kottája
Isaac művében az ordinarium missae-re jellemző „alternatim” gyakorlatot gondolta újra, melynek meghatározó vonása az egy- és többszólamú művek váltakozása. Isaac ezt a gyakorlatot olyaténképpen fejlesztette tovább, hogy  kiterjesztette a proprium missae tételeire is, vagyis mint azt a januári koncerten is megfigyelhettük, a tételek egy részét (Introitus, Alleluia, Sequentia, Communio) többszólamúként írta meg, míg a Gradualét és az Offertoriumot egyszólamú gregoriánnak. A XV. században a szólamokat egy vagy három férfi énekelte, ettől a Corvina Consort, mely éneklési stílust tekintve a régi korok hű és pontos követője, annyiban tér el, hogy a felsőbb szólamokat hölgyek éneklik. Szent Sebestyén és Fábián ünnepén Andrejszki Judit - hiszen e napon az együttes négy tagú volt csupán. A Corvina Consortot az általam hallott koncertek mindegyikén a jó intonáció, a ritmikai pontosság jellemezte, kevésbé a hangzásbeli kiegyenlítettség, éppen e csekélynek látszó eltérés miatt. Andrejszki Judit kultúráltan énekel, hangja mégis, sajnos, kicsit éles ahhoz, hogy belesimuljon a hangzásba. A legkiválóbbnak a tartószólamot éneklő, az együttest vezető Kalmanovits Zoltánt hallottam, aki alig intve, visszafogott taktírozással vezette az éneklőket, láthatóan élvezve, és el is mélyedve a művekben, melyeknek kiadását is ő rendezte el (a templomban megvehetőek a Choralis Contantinus füzetei). Kalmanovits különösen a Gradualét (Gloriosus Deus) énekelte megrendítően – úgy hogy az nem csak része, de éppenséggel a legfontosabb része lett az előadás köré fonódó misének: ez az epizód Isten igaz dicsérete volt. Az est végén felcsendülő Multitudo languentium és az Agone triumphali után elmaradt a taps.

Akik ezt a sorozatot, a grandiózus művet előadják, számoltak is ezzel: bizonyos, hogy nem a tapsokért állnak majd ki hétről hétre.

Helyszín:  Belvárosi Főplébániatemplom,  Időpont:  Január 20.
Megítélt támogatás: 500 000 Ft
Támogató: Zenei Kollégium
A Choralis Constantinus 500 projektben magyarországi énekegyüttesek közreműködésére (2008)