Fazekas Csaba: Deák Ferenc egyházpolitikája a reformkorban
2009.01.15.

Deák pályafutásának egyetlen rövid, ám éppen nem érdek nélkül való szakaszát tárja fel Fazekas Csaba alapos dolgozata. Forrásszövegekben gazdag munkája a vegyes házasságok kapcsán és ürügyén meg-megújuló vita értékes feldolgozása. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.

Deák Ferenc elkötelezettsége a liberális szellemiségű egyházpolitika mellett általánosságban ismertnek tekinthető a történelemben járatosabb egyedek körében. Különösen emlékezetes lehet számukra Deák legutolsó képviselőházi beszéde 1873-ból, amelyben az egyház és az állam teljes, amerikai típusú szétválasztását, s egyszersmind a polgári házasság intézményének behozatalát szorgalmazta. A következetes állásfoglalásával a katolikus(-konzervatív) történetírás dolgát jócskán megnehezítő “haza bölcse”, bár maga is a katolikus felekezethez tartozott, s a visszaemlékezések szerint még egy - nővérétől kapott - Mária-érmet is viselt a testén (jóllehet ugyanakkor a templomjárást nemigen kultiválta), teljes politikusi pályáján küzdött a katolicizmus hatalmi törekvései ellen, s a jogegyenlőség egyházpolitikai megvalósításáért.

Ennek a teljes XIX. századon átívelő küzdelemnek egyik legérdekesebb epizódját vizsgálta meg tanulmányában Fazekas Csaba. Az 1791. évi 26 tc. úgy rendezte katolikusok és protestánsok egybekelését, hogy az ilyen - kizárólag katolikus pap előtt megköthető - frigyből származó fiúgyermekek, ha apjuk protestáns, követhetik annak vallását, míg katolikus apa esetén valamennyi gyermek az ő felekezetéhez soroltatik. A nyilvánvaló felekezeti jogegyenlőtlenség, valamint a katolikus egyháznak még e törvény szellemével sem egyező gyakorlata (a protestáns vőlegénytől gyakran kötelezvényt, ún. reverzálist követeltek leendő fiai katolikus hitre bocsátásáról) már az 1832-36-os, majd az 1839-es országgyűlésen az elsőrendű témák, sérelmek között szerepelt, ám e csiklandós tárgy megnyugtató rendezésére a katolikus klérus és a kormányzat ellenállása miatt nem kerülhetett sor. Sőt, 1840 nyarán Kopácsy József esztergomi érsek pásztorlevelében országosan követendő nyilvánította a gyakorlatot, mely szerint a reverzális nélküli házasságkötési szertartásokon a pap mindössze tudomásul veszi a házasodás tényét, ám nem áldja meg a párt (passiva assistentia).

Az új sérelem, melynek jelentőségét némi empátiával a vallástalan olvasó is egykönnyen felmérheti, országos tiltakozáshoz vezetett, melynek egyik hangadójává a Deák Ferenc irányvonalát és elveit magáévá tevő Zala vármegye vált. Fazekas érzékletesen rekonstruálja, s tekinti át Zala 1841. január 11-i közgyűlésének eseményeit, a vita hangütését, s persze magának Deák Ferencnek az állásfoglalását, melynek érveiből azután nemcsak a Deákot visszhangzó vármegyei felirat, de több más hazai törvényhatóság véleménye is bőséggel merített. S bár Deák ez esetben is mesteri jogtudósnak bizonyult, s a mérséklet hangját ütötte meg, beszéde, s az abból eredeztethető felirat nem a köztudatban máig élő, egyezkedésre kész “nemzet prókátorát” mutatja, hanem a legszilárdabban elvszerű liberálist. Érvelése ezúttal is pazar, s egyszersmind lesújtó a klérusra nézve: “…és most, mit a törvény rendel, azt egy pásztori levél bűnnek állítja. És mit tesz ezáltal? Ellenkezésbe hozza a lelkiismeretet a törvénnyel, mert magát a törvényt bűnnek nevezi. [] Vétket teremt, mi a hitet önmagában megszünteti, mitől Isten mentsen meg, eltöri azok fölött a pálcát és kárhozatos kockát vet mindazokra, kik eddig vegyes házasságokba léptek. És mi az oka? Mert reverzálisokat nem adtak. Majd másutt a tételes látlelet: Egy státus támad a polgári társaságban, melyet első rangra emelt, melyet javaival gazdagít, és ez azt tanítja, hogy vétek a törvény, megszünteti a törvény iránti tiszteletet, mert az utálatos vétek béllegét nyomja reá, és éppen az egyházi rend teszi ezt, akinek példát kellene adni a törvények eránti engedelmességre és erkölcsiségre.

Fazekas dolgozata nyomon követi Zala vármegye hatósági intézkedéseit, a zalai felirat fogadtatását, a nyomában keletkezett sajtópolémiát, s a katolikus álláspontról támadó röpiratokat. A konzervatív retorika és érvkészlet nem egy hosszú életű, máig egzisztáló elemét felfedezhetjük a citátumok sorában, mint például az alábbi örökzöldet: “…a divatbeli racionalizmusnak, melynek első szülöttje az indifferentizmus, unokája az ateizmus, kisunokája az animalizmus, s végre terrorizmus s jakobinusi kannibalizmus. (A gondolatmenet virulenciáját jelzi, hogy az általunk forgatott könyvtári példányba az előző olvasó az idézett mondatot e megjegyzéssel kommentálta: Igaz!)

Fazekas Csaba mindvégig jól áttekinthető, bár itt-ott zavaró nyelvtani fésületlenségekkel tarkított munkáját a Deákot elbuktató 1843-as követválasztási botrány egyházpolitikai összetevőinek bemutatása, s majd ötven oldalnyi forrásközlés zárja. Tanulságokban gazdag szöveg.

Kiadó:  Lucidus Kiadó,  Kiadás éve:  2008,  Terjedelem:  192 oldal,  Ár:  2600 Ft
Megítélt támogatás: 380 000 Ft
Támogató: Ismeretterjesztés és Környezetkultúra Kollégium
A kiadónak a kötet kiadására (2008)