Trónörökösök a színen – ez a címe a Starlet zenei ügynökség koncertsorozatának a Tudományos Akadémia dísztermében. A Kelemen-kvartett esetében azonban felmerül annak alapos gyanúja, hogy a trónörökösi besorolás immár idejét múlta: ők nem a jövő ígérete, hanem a jelen valósága. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.

Két műsorszám szerepelt a Fesztiválzenekar április közepén tartott, Marek Janowski által vezényelt hétvégi hangversenyeinek programján: Brahms Hegedűversenye és Richard Strauss Sinfonia domesticája. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.

Ha a vége jó, minden jó – persze nem méltányos e lapossággal summázni a Royal Philharmonic Orchestra parádés hangverssenyét, mert nem egy jelentős koncertet hallhatott a fesztivál közönsége addig is. Ennél alkalmasabb záróhangversenyt azonban nehéz lett volna elképzelni. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.

Többször tapasztaltam a Theater an der Wienben, hogy a csodás zenei megvalósítás középszerű rendezéssel párosul. A Hoffmann meséi is úgy szólalt meg, ahogy Offenbach megálmodta, de Friedkin, a horrorjairól elhíresült rendező, nem tudott a zenei minőség színvonalára emelkedni. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.

A világhírű akusztikus techno-jazz zenekart, a német Brandt Brauer Frick triót látta vendégül az A38 hajó, hatalmas érdeklődés közepette. SZABÓ BÁLINT ÍRÁSA.

Az Orosz Nemzeti Zenekar koncertjének a fesztivál – megelőző évekhez képest szűkített – programjában központi hely jutott. Az együttes műsorán két, a századfordulón alkotó orosz zeneszerző-zongoraművész darabja szerepelt. UR MÁTÉ CIKKE.

Sztravinszkij Orfeusza és Bartók Fából faragott királyfija is megváltás-, beavatás-zene. Indokolt tehát e két művet egy estén játszani. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.

Amióta az Andrássy úton – látszólag kétségbe vonva a korábbi kurzus összes műfaji vívmányát – teljes esztétikai hátraarcot hajtottak végre, a „szép zene, szép ruha, szép díszlet” látóhatáránál messzebbre pillantó operabarátok kiéhezetten keresik az örömforrásokat. GÖRÖMBEY G. SZILÁRD CIKKE.

A legelső fogas kérdés, hogy a változatlan név ellenére van-e tényleges folytonosság az 1952-ben alakult zenekar kezdőcsapata és a mostani együttes között. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.

Kiváló előadást hallhattak, és nem annyira kiválót láthattak, akik ott voltak Händel Herkulesének magyarországi bemutatóján. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.

Semmi mínusz semmi, az semmi – énekelte Billy Preston a múlt század hetvenes éveiben, vélhetően anélkül, hogy bármit is megsejtett volna az operaműfaj aktuális válságáról. GÖRÖMBEY G. SZILÁRD ÍRÁSA.

A YouTube általam ismert kínálatából első számú személyes kedvencem Mozart Esz-dúr sinfonia concertantéja a Proms egyik 2006-os koncertjéről a Verbier-i Fesztivál kamarazenekarával, Maxim Vengerovval és Lawrence Powerrel. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.

Interkulturális kaland időutazással egybekötve – valami ilyesmire vállalkozott a kétnyelvű alkotógárda. Felskiccelték a rejtélyes őskontinenst, majd belakták éteri zenével. Valamelyest. ASZÓDI MÁRK CIKKE.

Szokolov újra Budapesten – bizony címlapra kívánkozó hír volt ez, amely bízvást megelőzhetett volna számos kérészéltű hírecskét, amelyek a valóságban megjelentek március 14-én a címlapokon. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.

Mint előadói zsánerének, önéletrajzi kötetének is ugyanazok a jellemzői: jó ízlés, természetesnek ható báj, arányérzék, elfogulatlanság, elegancia. Plusz némi gyakorlatias racionalizmus, elegyítve nem kevés öniróniával. Hogy mindez erősen tanult, kevéssé zavarja az olvasót. CSONT ANDRÁS CIKKE.