Görög sorstragédiába oltott természetfeletti horror egy kis gyászmechanizmussal és skizofréniával megbolondítva. Az elsőfilmes Ari Aster az Örökség című mozijával hipnotikus zsánerhibridet alkotott. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A japán rendezőnő új művében egy különleges szerelmi történet apropóján fejti ki lírai hangvételű töprengéseit a filmről. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hogyan bomlasztották az amerikai akcióhősök a diktatúrát? Miért csempészték röntgenfelvételeken a Beatlest? Hiánypótló dokumentumfilmek a volt szocialista országok ellenkultúrájáról. SOÓS TAMÁS AJÁNLÓJA. Tovább a cikkhez
Szerelem, humor, glamúr, oldott hangvétel, vágyálmok és boldogságkeresés – Bill Holderman filmje egy látványosan középszerű, kockázatmentes, a romantikus komédiákat kedvelők minden igényét kiszolgálni igyekvő darab. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha értékelni kell egy európai fantasy filmet, ami ráadásul Giambattista Basile, a 17. századi történetíró folklórból táplálkozó, egészen sajátosan bizarr műmeséin alapszik, akkor nálam az alkotás óriási lépéselőnnyel indít. VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Rengeteg akció, hullámzó teljesítmény, Pistának biztosan jó lesz, de lehetett volna azért jobb, főként merészebb. Vagy eleve túl nagy volt a tét? A Solo: Egy Star Wars-történet már a mozikban. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Elismerésért könyörgő kutyaként viselkedő kisember megrázó drámája az ipari társadalom perifériájának lepukkant díszletei között. Kilátástalan kiszolgáltatottság és egy felejthetetlen színészi alakítás a cannes-i versenyprogram egyik legerősebb filmjében. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Láttunk már élesebb versenyt is. Ennél szebben nem fogalmazhatjuk meg, hogy a 2. Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál nagyjátékfilmes szekciójában mindössze három induló mérte össze művészi erejét PAPP SÁNDOR ZSIGMOND BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Naiv vagyok, nem tudom másként mondani. Azt hittem, a fülemile-féle pereskedés amolyan hungarikum, erre tessék, egy izlandi fekete komédia épül hasonló súlyú konfliktusra. Igaz, ott még vígjátéknak hívják a műfajt. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Oldboy és a Drive óta tudjuk, hogy igazán komoly dolgokat kalapáccsal kell elintézni. Mellette a kés vagy a pisztoly már kimondottan nőiesnek tűnik. A Sosem voltál itt hallgatag ügyintézője sem véli másként. S bár a testén hordja foglalkozásának mellékhatásait, igazán a lelke érdekes. Tovább a cikkhez
Elevenen felboncolva tárja önmagát bírálói elé Lars von Trier végtelenül sötét, kegyetlen és kilátástalan új filmjében. Zsigerek, brutalitás és halál a témát és kifejezőeszközöket egyetlen nagyformátumú koncepcióban egyesítő remekműben. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Amit szabad a rövidfilmesnek, nem biztos, hogy megengedheti magának nagyobb produkció rendezője. Ráadásul a kicsi nagyít: jobban kitetszik a sutaság, a dramaturgiai zökkenő, a jelentéktelen szürkeség, mint ahogy jóval intenzívebben szikrázik fel a tehetség, az ötlet, a kreativitás, a váratlan húzás. Tovább a cikkhez
Poénosabb lett a folytatás, de a Deadpool-jelenség még mindig sokkal szórakoztatóbb a Deadpool-filmeknél. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Elkeseredett kamaszlány kétségbeesett gesztusából az iráni társadalom komplex problémái bomlanak ki a hazájában páriaként forgató Panahi varázslatos filmjében. Az Arany Pálma egyik első komoly esélyese. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sivító gyerekek, túlterhelt szülők és a körülöttük lüktető Budapest - egy háromgyerekes család zaklatott hétköznapjának felkavaró története. A cannes-i fesztivál évek óta kárhoztatott férficentrikusságát rendezője és fókusza révén idén egy remek magyar film oldja. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
