< 5 - 6 - 7 - 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 >
Összes találat: 1753 db, 117 oldalon
Én nagyon sokat röhögtem már a Parasztoperán. A Pintér Béláék elrajzolt, parodisztikus elhajlásokkal teli előadásán épp úgy, mint a Mohácsi rendezte kaposvári vizsgán, aztán a pécsi, szalmabálákkal kibélelt produkción. Szombathelyen alig sikerült elmosolyodnom. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Szinte minimalista egyszerűségű, érzelmekben mégis gazdag előadást rendezett Horváth Csaba a Magyar Elektrából. Átreidák újratöltve Kaposváron. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Gimnazistaként már önálló színházi alkotóműhelyt szervez, néhány évvel később alkotótársaival létrehozzák a vajdasági összművészeti AIOWA csoportot. Végel László Neoplanta című regénye ihlette az azonos című előadás megrendezésére Újvidéken, mely decemberben a Tháliában vendégszerepelt.
„Ez nem szórakoztató” – mondja mögöttem valaki félhangosan az előadás nézőket is mozgósító záró jelenetét nézve. Igaza van, tényleg nem az. Vagy csak nem úgy, ahogy megszoktuk? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Szemerédy Alexandra és Parditka Magdolna Puccini Toscáját állította színpadra a Hannoveri Állami Operában. A magyar rendezőpáros előadása erőteljesen beszél politika és művészet kapcsolatáról, illetve a szabad individuum lehetetlen helyzetéről egy totalitárius rendszerben.
Nem vagyok mindenáron színházcsináló – mondja Rusznyák Gábor rendező. Van egy pont, amikor ha nem, akkor nem. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Címkék: Rusznyák Gábor
Bagossy László Tartuffe-rendezésében mindenki és minden feláldozható. Egy család nyugalma a hatalomért, egy előadás egyetlen jó ötletért. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Nem történik semmi, csak afféle „small-talk”; idegesítő fecsegés a semmiről, idegesítő emberek mennek az agyunkra lassan, de határozottan – aztán kiderül, hogy épp ez a cél. Ascher Tamásé és a Katona színészeié biztosan. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Advent második vasárnapján mutatták be az Erkel Színházban a német romantikus opera első nagy mesterművét, amely a második világháború óta nem került az Operaház színpadára/színpadaira. TÓTH ENDRE KRITIKÁJA.
Amióta nézem őket, azon töröm a fejem: mi a titkuk? Valószínűleg annyi, hogy nincs is titkuk: az előadásaikban minden ott és akkor történik, a szemünk előtt. Semmi megjátszás, semmi színlelés: csak színház. JÁSZAY TAMÁS ELEMZÉSE.
Mielőtt a színház végképp fölfeszül a Mici néni két élete és a Segítség, én vagyok a feleségem! közti ruhaszárító kötélre, és mielőtt a közönség végképp beleszokik, hogy hétköznapi gondjaival együtt az agyát is otthon hagyja, ha színházba megy, álljunk már meg egy polgári szóra.
Egy kétestés királydrámát kevesebb, mint három óra alatt előadni úgy, hogy összetett figurák rajzolódjanak ki és a történet is követhető maradjon, nem könnyű. Zenével, dalokkal, extra betétekkel dúsítani az anyagot egyenesen nyaktörő mutatvány. Szerencsére mégis van, aki megpróbálja.
A bűvös vadász Carl Maria von Weber operájában a Fekete Vadász. A játékhagyományban ilyenkor fekete egyenruhában járkál egy félelmetes, gonosz alak, szúrósan néz, s amikor kell, azt mondja (nem énekli), hogy: „Itt vagyok.” JÁKFALVI MAGDOLNA KRITIKÁJA.
Egy egyszerű felismerés teszi pehelykönnyűvé és ugyanakkor mérhetetlenül nehézzé Lázár Kati dolgát ezen az estén: az ő Jászai Marijának nem kell, hiszen nem is lehet idomulnia a valaha volt valósághoz. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Kevés üdítőbb dolog van a megosztó színháznál; az olyan művészetnél, ahol nincs minden előre lezongorázva, ahol jut tér és idő a vitának, a kételynek, a kérdéseknek. Kolozsvár egyértelműen ilyen hely az Interferenciák első napjai alapján. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
< 5 - 6 - 7 - 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 >
Összes találat: 1753 db, 117 oldalon

Kiemelt ajánlónk

Május 23-án a Hátsókapuban a k2 Színház Apátlanok című előadása látható. Kritikánkat itt olvashatják.

Tovább a cikkhez
Port.hu