Az uralkodás, a szabadság kérdéseit tárgyaló történelmi darabok iránt programos érdeklődést tanúsító rendező, Bagó Bertalan a Bizánccal a Székely János-színműhöz (Caligula helytartója, Kecskemét/Thália, 2011) jár a legközelebb, de dráma és színrevivők ezúttal elkerülték egymást.

Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar kapcsolata a Mozart-operákkal régi keletű és közismert: már évtizedekkel ezelőtt is olyan emlékezetes produkciók születettek e (minden jel szerint kölcsönös) vonzalom gyümölcseként, mint az Idomeneo vagy A varázsfuvola hangverseny-előadása.

A nyelv, a zene, a filmek, és ezek összekeverése Szemző Tibor régi mániája. Így dolgozik, így készült a néhány éve bemutatott Csoma-legendárium rádiójáték, később film is, melynek filmopera /opera cinématique/ változatát ugyancsak a Művészetek Palotájában mutatták be 2009-ben. Az Üzenet – Dr.

A kecskeméti Katona társulatának olyannyira jól sikerült a Chioggiai csetepaté kipofozása, hogy a szórakoztató jelenetek még a darab alapvető hiányosságait is képesek feledtetni. Más kérdés, hogy az előadás komolyabb, érdemi törekvései ugyancsak az önfeledt játék hevében szorulnak háttérbe.

Szerencsés a hajótörött, ha rumos hordóba kapaszkodva sodródik a szárazföld felé. Léket kapott színmű hajótörött nézőiként annyi az örömünk ezen az estén, hogy nem is túl ritkán jót húzhatunk a kotyogó szeszből. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.

Kedves színész barátaim, kezdhetném így, mert vannak köztetek barátaim is, és mert a szó ezúttal tágabb értelemben használatos: kollégáim a színházban, színházcsinálók és játszók, a Nemzetiben és másutt. Ezt a levelet normális körülmények közt nem írnám meg. A körülmények nem normálisak.

Dömötör Tamás rendező a Sirályt korszerű formába (televíziós műsort mímelve) helyezi a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház stúdiójában. Magamtól rá sem jöttem volna, mi az előadás mintája, mert kortársiatlan módon nem ismertem A gyanú árnyékában-t.

Ronyecz Mária, Gelley Kornél, Horváth József és Vajda László – négyen a Katona József Színház alapító tagjai közül, akiket már nem láthatunk, akik csak emlékeinkben élnek. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.

Mi az értelme egy lepkehálójával rovarokat gyűjtögető, modern életet élő tanárember mindennapjainak? És milyen értelmet tulajdoníthat valaki – például egy homoksírba temetett asszony – az életnek, akinek a mindennapjai, látszólag örömtelenül, a puszta önfenntartás körül forognak?

Mit tudunk a józsefvárosi drogosokról? Tudunk egyáltalán róluk bármit? A -011-es alkotócsoport tagjai oknyomozók, akik azt a feladatot tűzték ki maguk elé, hogy megismertessék velünk ezt a média által tökéletesen mellőzött világot. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.

Megszokhattuk, hogy a Mohácsi testvérek keze közé kerülő drámai alapanyag soha nem marad érintetlen, Szigligeti Ede vígjátékával sem történik ez másképp. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA.

„Én nem azt mondom, hogy kussolni kell. Engem nagyon is érdekel, hogy a kollégák mit mondanak, de csak abban az esetben, ha az nem csak őróluk szól.” KRÁLL CSABA INTERJÚJA.

A Nemzeti Kulturális Alap idei miniszteri döntése alapján 15.000.000 forinttal támogatja az Újszínház két előadásának megalkotását. Felkerekedtem hát, hogy megnézzem, mire költjük a pénzünket. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.

Az ifjú alkotók a mostanság oly gyakran hangoztatott „operettország” kifejezést szó szerint véve e „habkönnyű” műfaj kódrendszerén keresztül igyekeztek megmutatni a jelen Magyarországának társadalmi és politikai problémáit. KRICSFALUSI BEATRIX KRITIKÁJA.

A tavaly megjelent, történetét időben visszafelé göngyölítő sikeres regény színpadi változata sokat megőrzött a színtiszta epikumból, elmesélésből. Ha egy narrátor három percben összefoglalná az első részt, máris kezdődhetne a sokkal ütőképesebb második. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.