< 5 - 6 - 7 - 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 >
Összes találat: 1565 db, 105 oldalon
De Sade márki világa a nyolcvanas években képződik meg a Trafó színpadán. Kálmán Eszter erényről, bűnről és döntése okairól is beszélt a Revizornak. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA INTERJÚJA.
Címkék: Kálmán Eszter, Trafó
Új székhely, más (munka)körülmények, külső elvárások, alkalmazkodás – a kortárs körökben (el)ismert társulat elnevezése nem változott, így azt feltételezhetnénk, hogy minden ott és úgy folytatódik tovább, ahogy jó másfél évvel ezelőtt Budapesten abbamaradt. De nem. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
Címkék: Ágens
A rongyos élet néha tényleg édes, mint a méz, vagy legalábbis annak tűnik. Mert azt azért lehet sejteni, hogy ha egy Mohácsi-darabban a nem a legszebb napjait élő színtársulatra rászakadni készül a világhír, annak nem lesz jó vége… URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Kifordítom, befordítom, mégis színház a színház – üzeni nekünk az 1982 óta világhódító farce, most éppen a Centrál társulatának tempós előadásában. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
A művészi maximalizmus két megvalósulásának, egy-egy radikális, önmagához végletes szigorúsággal hű, zárt formaelvnek: a zeneinek és a színházinak kellett találkoznia egymással ez esetben. S a végletek a végesben találkoznak is. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Az iglic nem titkolt célja, hogy a nagykorú nézők érdeklődését is felkeltse a bábszínház iránt, de a felnőtteknek szóló előadás képtelen kinőni a darab gyermekbetegségeit, ráadásul a legtöbb kívánnivalót éppen a bábjáték hagyja maga után. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
A Woyzeck-parafrázisként is számon tartott színmű a Georg Büchner(–Tom Waits) Woyzeckjét a Katonában jelenleg ugyancsak játszó Keresztes Tamás állomásfőnök-alakítása révén kerül legközelebb az előadás elején ígérkező magas, metsző horizonthoz. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Pár ögyilkosjelölt segítségével egészen sok mindent el lehet magyarázni az életről, egyre megy, hogy ők maguk mennyire gondolják ezt komolyan. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Kettészakadt ország fölött marakodó honatyák, honvédő kormánypártiak és idegenszívű ellenzékiek, mindeközben kenyeret és munkát követelő nép. Hol játszódik Alföldi Róbert új rendezése? Természetesen Franciaországban, 1794-ben. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Férfi és nő között, mondják, nem lehet barátság. Vagy mégis? A kapcsolatok, Richard Baer fanyar komédiája a példa rá, egy idő után átalakulhatnak. Ám addig történik egy s más. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Az 1953-as film azonos című színpadi változata idén nyáron debütált szabad téren, október végétől pedig a Belvárosi Színházba költözik. A rendezőt, Pelsőczy Rékát l’amourról és glamourról kérdeztük. HUNGLER TÍMEA INTERJÚJA.
Az előadás szinte semmiben sem hasonlít Fodor Tamás huszonnégy év előtti szolnoki rendezésére. Az 1989-re volt kihegyezve, Josef K. ügye ott a 19–89-es aktaszámot viselte. Azóta évszázadokat állt a rohanó idő. Kérdés, a mai Franz Kafka-adaptáció mire van kihegyezve. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Az Isztambuli Állami Opera Britten-előadása volt az idei Armel fesztivál legkellemesebb meglepetése. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
Zsótér Sándor úgy rendez Csehovot, ahogy Brechtet is szokott. Keményen, iróniába ágyazottan, hideg szenvedéllyel. A külső forma játékos-groteszk elemei néhol fölébe kerekednek a drámai matériának. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
„Leszoptam Rákosit, kinyaltam Kádárt, most meg mehetek a picsába?!” – kérdezi Sápi Mercédesz egyikeként a Lipót csatarendben távozó lakóinak. Egy sárga, magyar világhírű intézet haláltánca.
< 5 - 6 - 7 - 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 >
Összes találat: 1565 db, 105 oldalon

Kiemelt ajánlónk

Április 23-án a Katonában A borbély című előadás látható. Kritikánkat itt olvashatják.

Tovább a cikkhez
Port.hu