< 5 - 6 - 7 - 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 >
Összes találat: 1739 db, 116 oldalon
Kevés üdítőbb dolog van a megosztó színháznál; az olyan művészetnél, ahol nincs minden előre lezongorázva, ahol jut tér és idő a vitának, a kételynek, a kérdéseknek. Kolozsvár egyértelműen ilyen hely az Interferenciák első napjai alapján. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
Az idei Interferenciák a két évvel korábbi kiadáshoz képest a színházi sztárrendezők mellett nagyobb teret nyitott a kísérleti, perfomansz- és így jellemzően stúdiószínházi előadásoknak. VARGA ANIKÓ ÖSSZEFOGLALÓJA.
Roland Schimmelpfennig Európa-szerte népszerű, kortárs drámaszerző – olyannyira divatos, hogy volt év (2006), mikor Magyarországon is négy művét játszották a színházak. SÁNDOR ZITA KRITIKÁJA.
A tavalyról már ismert, zavarba ejtően bensőséges, dokumentarista formát Lola Arias rendező ezúttal a hetvenes évek argentin diktatúrájának feldolgozására használta fel. Hiába a távoli hely és idő, a problémák pimaszul betolakodtak a személyes terünkbe. HAJNAL MÁRTON KRITIKÁJA.
Címkék: Lola Arias, Trafó
Néhány éve még biztosan posztdramatikus színháznak címkéztük volna ezt az előadást, hiszen irodalmi szövegből és valóságból összehordott törmelékből építi kegyetlen, szeszélyes világát. Most azonban álljon csak itt így, egyszerűen: ez az egyik legszomorúbb színház, amit valaha láttam.
Az első felvonás végén a Rogozsint játszó László Zsolt áttöri a hátsó falat. Kicsiny, szakrális tér nyílik meg előttünk, és nincs más választásunk, mint hogy közelebbről megismerkedjünk vele - lévén, hogy csak ezen keresztül lehet kijutni a büfébe. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Demencia és börtönlázadás, férfiprostitúció és családon belüli erőszak, etnikai villongások és egy aktualizált mítosz: a New York Theatre Workshop háromhetes színházi tábora idén e témák köré épült. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Még be sem léptünk a színházterembe, már kezdődik is a játék: az előcsarnokban lebeg az Éjszaka, és az oszlopok közt felfelé fürgén és ügyesen közlekedő Merkur társalog, vitatkozik vele. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Ki van ez találva: ahhoz, hogy egy előítélet megalapozott ítéletté váljon, elég egy formátumos, okos manipulátor. Ez az egyetlen, amit Zsótér Sándor Othello-rendezése állít – a többi mind kérdés. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Mindennek vége, ami pedig megmaradt az ismerősen félelmetes világból, az percről percre enyészik. A látszat ellenére nem egy újabb hollywoodi sci-firől, hanem Edward Bond tavasszal magyarul bemutatott új darabjáról lesz szó. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
A rendszerváltás előtti idők szelleme és szereplői itt élnek velünk. Kell-e ezzel bármit is kezdenünk, és ha igen, akkor mit? Gianina Cărbunariu író-rendező egy román kamaszfiú sorsán keresztül meggyőzően mutatja be: néha az is elég sokkoló, ha csupán kinyitunk egy-egy dossziét.
A csaknem százhúsz évvel ezelőtt még polgárpukkasztónak számító műből remek, de markáns tét nélküli szórakoztató előadás született. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Nagy József visszatért első nagy sikere, a Pekingi kacsa hazai bemutatójának színhelyére, a Szkénébe, hogy enigmatikus színházi világának egyik örök visszatérő ihletforrását, Tolnai Ottó költészetét szóra bírja. Nem csak képletesen. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
„Egy díjátadón nem tudna elérzékenyülni”. Viszont a színikritikusok szavazatai alapján a legjobb rendezés díját kapta az Örkény Színházban rendezett Hamletért. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Címkék: Bagossy László
< 5 - 6 - 7 - 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 >
Összes találat: 1739 db, 116 oldalon

Kiemelt ajánlónk

Április 28-án az Átriumban a miskolci Parasztoperát játsszák. Kritikánk itt olvasható.

Tovább a cikkhez
Port.hu