Mivel az idei Titanicon a szokásosnál kevesebb filmet láttam, általánosításokra nem vetemedem. Maradjunk annyiban: elképzelhető, hogy szerencsém volt, nekem a java jutott. KOLOZSI LÁSZLÓ BESZÁMOLÓJA.

A Titanic Filmfesztiválon eddig is voltak rossz filmek és érthetetlenül unalmas, ki tudja, miért és kinek vetített mozik. Mégis, talán most lehetett először érezni a filmes mustrán a halál és elmúlás penetráns szagát. TOROCZKAY ANDRÁS BESZÁMOLÓJA.

Három film a versenyszekcióból, kettő az Északi fényekből. Túl azon, hogy közös csoportba kerültek a Titanicon, az is összeköti őket, hogy a sajtóvetítések első napja után úgy döntöttem, inkább átváltok szinopszisokból tájékozódó átlagnézőbe: hátha abban akad valami. HUNGLER TÍMEA BESZÁMOLÓJA.

Idén a Titanic szó hallatán az éppen száz éve elsüllyedt luxushajó tragédiájára és James ’Avatar’ Cameron 3D-re felturbózott, újra moziforgalmazásba küldött, szerelmes katasztrófafilmjére hamarabb asszociálhattunk, mint a minőségre kínosan ügyelő filmfesztiválra. VIZKELETI DÁNIEL ÍRÁSA.

Díjazott előadások, magasan jegyzett rendezők, híres színészek, neves színházak – így is leírható a Sepsiszentgyörgyön megrendezett Nemzetközi Színházi Biennálé második kiadása.

A Reflex Fesztivál szerves részét képezi a sepsiszentgyörgyi színházi műhelyek, társulatok produkcióinak programba való beemelése. Általuk is megmutatkozik a hely: a Bocsárdi László rendezte Velencei kalmár sokadjára is gazdag élményt nyújt. VARGA ANIKÓ BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ.

A POSZT idei programjában nem szerepelnek a függetlenek. A kurátorok sem táncos, zenei, ifjúsági, dokumentarista, sem beavató, improvizációs, kis nézőterű előadások közül nem válogathattak. De szempont volt a vidéki, pesti, színházi társaságos és teátrumos rendezés. HERCZOG NOÉMI INTERJÚJA.

Ha kortársként jelöli magát bármi, önkéntelenül végigfut bennünk: mi is, ki is a kortárs? Az oroszban (róluk még lesz szó) ráadásul a kortárs megegyezik a korszerűvel – nálunk ugyan nem, de aspektusa ott bujkál a mi kortárs szavunkban is. V. GILBERT EDIT BESZÁMOLÓJA.

Orvosok és páciensek egy beteg rendszerben – a fakó endékás miliő zárkózott, gyanakvó világában bontakozik ki Christian Petzold finom, eszköztelen drámája. Az idei Berlinálé első szenzációja. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.

Néhány bőrönddel érkeztek az előadók - szó szerint és képletesen is. A túlzsúfolt, realista színpadképet felváltotta az erősen stilizált, funkcionális díszletezés, legalábbis az idei Desiré fesztivál előadásainak tanulsága szerint. PÁL-KOVÁCS RAMONA BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ.

Az idei Anilogue teljesítette kitűzött célját: a közelmúltban készült, a világ élvonalába sorolható animációs munkákat mutatott be. VIZKELETI DÁNIEL ÖSSZEFOGLALÓJA.

Az Olvasószolgálat elnevezésű előadás-variációk tavaly ősztől kezdődően az Írók Boltjában és a Fogasházban kerülnek megrendezésre. Ágens novellái, a Dzsungel a szívben és A szív kutyája antológiákból válogatott szövegek után ezúttal Egressy Zoltán drámáját mutatták be. HERMANN VERONIKA ÍRÁSA.

Szabadka különös, Balázs Attila szavaival élve: „Kinek észak, kinek dél” földrajzi helyzeténél és sokszínű nemzetiségi összetételénél fogva is alkalmasnak bizonyul, hogy központi állomás legyen, ahová az előadók a szélrózsa minden irányából érkeznek. PÁL-KOVÁCS RAMONA BESZÁMOLÓJA, 1. RÉSZ.

Az idei Verzió több meglepetéssel is szolgált a gyanútlan vagy szkeptikus érdeklődő számára. Különösen azoknak, akik eddig a kultúra és általában a világ ügyes-bajos dolgainak megismerése iránti olthatatlan szomjúságukat a televízió különböző dokufilm-csatornáin élték ki. VIZKELETI DÁNIEL ÍRÁSA.

Minden félévben vannak olyan tárgyak, ahol a szellemes, szórakoztató előadásért cserébe csak figyelni kell, a vizsgaidőszak közeledtével azonban kiderül: az anyag kevés, a szakirodalom pedig ezer oldalakra rúg. A Nézőművészeti főiskola méltán népszerű kurzusa tipikusan ilyen.