Szemafor, tigris, vasdaru, emelő. A Design Hét keretében életre kelt Moholy-Nagy László filmváza a Millenáris Teátrumban és a Mai Manó Házban. „A-u-t-o-m-a-t-i-k-u-s-a-n.” FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.

Idén hatodik alkalommal rendezték meg a Toldi moziban a Nemzetközi Táncfilm Fesztivált, azaz az EDIT-et. Külön válogatásban nézhették meg az érdeklődők az előző évi magyar táncfilm-termést. KŐHEGYI ILONA ÖSSZEFOGLALÓJA.

A IV. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozó két, üdítően progresszív előadása volt a szlovén Balett Maribor és a kubai DanzAbierta produkciója. Mediterrán melankolikus- és latin radikális balett egy este alatt. Kortárs táncban lubickolás. SISSO ÍRÁSA.

Anna Linsel és Rainer Hoffmann nagyon finom, pontos és értő filmet készített. A szerzőpáros láthatóan értette Pina Bauscht, a munkáját, sőt még a táncot is. Hiába csak rövid időre tűnik fel a nagyszerű koreográfus, a film mégis róla és az ő módszeréről szól. KŐHEGYI ILONA KRITIKÁJA.

Úgy érezzük, hosszú órákig tartott, amikor viszont elmesélnénk, miről is szólt, rájövünk, hogy alig pár percnyi történet az egész – ilyen az álom természete. Ez a kettősség, az idő viszonylagossága jellemző Pataky Klári Ahol az álmokat foglyul ejtették című előadására is. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.

A pécsi tánctalálkozó második estéjén mutatkozott be a közönségnek az izraeli Vertigo Dance Company. A táncosok pörögnek, zuhannak, röptetik és felfogják egymást, mindenféle bravúrral ámítanak, csak azt nem tudni, mire való az egész. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.

A Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozó programjában idén a hagyományos színpadi tánc felől új utak felé kanyarodó társulatok mutatkoztak be. Ami a szerbeket és a japánokat illeti, mindenképpen. SISSO ÍRÁSA.

A Fejes Ádám által irányított „táncos-keltető”, a MU Terminál évek óta nagyon jól funkcionál, Fehér Ferenc meghívása pedig úgy tűnik, egyet jelent a felszabadult, játékos, örömteli, könnyed, közösségi kísérletezéssel. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.

Egy ember előtti, vagy ha úgy tetszik, az emberré válást megelőző animalitás állapotából látszik meríteni, erőt nyerni magának a mozdulat, a test, a kefehaj, a medvefülnyi konty, a messze csapódó hajfonat-kígyó. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.

Pazar évadnyitóként szolgált a D’Watt fesztivál a Gödörben: cirkusz és kortárs tánc cicázott egymással egy nagyon élvezetes hétvégén át. Oda kellett figyelni rájuk. TÓTH ÁGNES VERONIKA BESZÁMOLÓJA.

Szálinger Balázs egy megtörtént környezeti katasztrófa eseményeiből írt filozófiai költeményt, amelyből Horváth Csaba készített mozgásszínházi előadást. Bár az író bátrabban bánt az alapanyagával, mint a rendező, A tiszta mézben így is megéri mélyre ásni. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.

Nagykorúvá válás és belépés a házaséletbe; örömteli, érzelmileg nagy megpróbáltatást jelentő események. Ünneplésük szigorú tradíciók szerint folyik. A Terített asztal című est két kortárs balett előadása a szertartás szigorú rendjében kiszámíthatatlanul csapongó lélekről szólt. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.

Az Ördögkatlan Fesztivál zárt téri színházi előadásai idén is extra teltházakkal mentek, a szabadtériek meg csak azért nem, mert vagy nem tudtunk róluk, vagy elég nagy hely volt mindenki számára a szabad ég alatt. Kellemesen kaotikusan és barátságosan telt a színházi idő. SISSO ÍRÁSA.

„Elképzelhető, hogy az utolsó Thealter Fesztiválon vagyunk. Elképzelhető az is, hogy a nézők megmenthetik a MASZK-ot” – mondta a megnyitón Balog József fesztiváligazgató. TÓTH ÁGNES VERONIKA ÍRÁSA.

Egy mára elveszett, alkalmi jellegű pantomimjáték ugyancsak erősen alkalmi jellegű táncszínházi rekonstrukcióját ígérte Erkel szülővárosának tószínpada július 20-án. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.