Erősebb címet, amely élesebben foglalná össze regénye szemléletmódját és vízióját, nem adhatott volna művének Zoltán Gábor. SZŰCS TERI RECENZIÓJA ÉS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A regény nem annak a hiteles bemutatására törekszik, hogy ki volt az igazi Jack London, hanem arra keresi a választ, hogyan lehet Jack Londonná válni. Centauri megírta a küzdés diadalának optimista nagykönyvét. RÁCZ GERGŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nagy ívű trilógiájának posztapokaliptikus harcmezői után Bartók Imre új regénye egy ismerősebb, otthonosabb világ keretei között bontakozik ki, hogy aztán ennek zugaiban mutassa fel az ismeretlent, ezt fordítsa kísérteties otthontalanságba. CSUKA BOTOND RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Darabokra szaggatott, majd összevarrt, összepiszkított narratívaszőnyeget göngyöl ki Bencsik Orsolya másfélszáz oldalas családi kisregénye, hogy elrepítsen oda, ahol a groteszk paródia rokonná nő és mutatvánnyá válik, így ott elkezdődhet az élet. FEKETE I. ALFONZ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nádas Péter olyan szerző, akivel el kell számolni. Akit helyre kell tenni – már ha egyáltalán van helye. Tovább a cikkhez
Schulz olyan mágikus világot teremtett, amelynek csak az alapjai valóságosak, habár ez a schulzi valóság az általunk érzékelhetőtől láthatatlan, csak olvasható távolságra van. RÁCZ GERGŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Jelen írás címe azonos a mártír magyar író kötetben frissen közzétett egyik novellájának címével – de mint kérdés arra utal: mennyivel és miként gyarapíthatja az életművet (ismeretét, feldolgozását, olvasói megbecsültségét), hogy immár huszonhat írásával többet számlálunk? TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Megdöbbentően keveset tudunk a második háborút követő átmeneti és zavaros időszakról – többnyire a később évtizedekre vonatkozó tudásunkat vetítjük vissza rá; s ennek jó példáját nyújtják a holokausztról való (nem)tudásra vonatkozó képzeteink. SZŰCS TERI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Osztrák Irodalmi Múzeum valamivel több, mint egy éve nyílt meg. Állandó kiállítása pontosan azt tudja, amit egy 21. századi múzeumtól elvárunk: jól adagoltan és interdiszciplinárisan ismeretet terjeszt, kontextusba helyez, elgondolkodtat, saját élményt ad. PAPP TÍMEA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Kazuo Ishiguro regénye egy Artúr király utáni szigetországba kalauzol, ahol az elfelejtett személyes és a kollektív múlt mindent eltakaró gomolygásában egy idős szerelmespár botladozik, hogy megértsék önmaguk és világuk működését. FEKETE I. ALFONZ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nézegetem a recepciót, „a kezdet kínja jelzi a vállalkozás nehézségét”, látom, többfelé, ez is egy lehetséges módszer, kritika helyett bőséggel idézni, mi több, EP által idézett idézetet EP-től idézni. NÉMETH GÁBOR ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Minőségi sikerkönyv, s mint a brazil kortárs epika hírhozója, nálunk némileg egzotikus olvasmány. Nem nyomtatott teleregény az íróként pályakezdő színésznő-celebtől, hanem regény, tele jó és halványabb részletekkel, időben meglöttyintett szerkezettel. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szinte hivalkodóan tágas asszociációs mezőt kelt Tóth Krisztina új verseskötetének címe. POGRÁNYI PÉTER KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Libri Kiadó másodszor jelentet meg kis kötetet az Amnesty Internationallal közösen; a koncepció az, hogy a jogtiprásokat az egész világon figyelemmel kísérő Amnesty egy-egy konkrét történetet ad „alapanyagként” kiváló íróknak, akik rövid szövegekben (leggyakrabban novellákban) reflektálnak ezekre. Tovább a cikkhez
