Tíz évvel az okkal-joggal műfaji klasszikussá vált Mártírok (és a hervasztóan semmilyen, 2012-es A magas ember után) a francia extrémhorror-vonulat nagyágyúja, Pascal Laugier ismét előállt egy intelligens, igencsak megterhelő horrorfilmmel. Természetesen most is nőkkel a főszerepben. Tovább a cikkhez
Vannak olyan filmek, amelyek csak abban bízhatnak, hogy elég rámenősen kérik a nézőt: másfél órára kapcsolják ki az agyukat. Tovább a cikkhez
Ismerős a western, de most fájóan személyes. Az ausztrál őslakosok balladája gyönyörű a maga kíméletlenségében. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bogdán Árpád második nagyjátékfilmje nem egy tragikus eseménylánc okainak következetes feltárására, hanem annak emberi drámáira összpontosít. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Képmás egy HBO-ra illő, okosan építkező sci-fi a világokat szétválasztó, ideológiai és önismereti szakadékról. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Téli fivérek hol rögrealista, hol szürreális bolyongás a fehér sivatagban: a mészkő porával és a hóval beterített, isten háta mögötti vidéken. Balladai történet, balladába illő végkifejlettel, dán módra, némi ká európai bizsergéssel. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Oscar-díj után, de még az amerikai áttörés előtt csíptük el a Mindenki rendezőjét és drónkoreográfus feleségét, hogy Hollywoodról, mesterséges intelligenciáról és a tökéletes filmritmusról beszélgessünk velük az új kisfilmjük kapcsán. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
