TÖBB KÖDÖT

Eugene O’Neill: Utazás az éjszakába / Magyar Színház
2017.06.13.

A kezdés jót ígér. Tiszta, harmonikus színpadképben tiszta, célratörő rendezői elképzelést, amely majd fokozatosan felkavarja és értelmezi a rejteni próbált családi szennyet. A remélt színpadi erővonalak azonban nélkülözik a közlés sodró erejét, s csak vonalak, vonalak. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

KINN LENNI A VÍZBŐL

Ödön von Horváth: Hit, szeretet, remény / Örkény Stúdió
2017.05.16.

A szerző „kis haláltánc” megnevezéssel illette több mint nyolcvan éve íródott darabját. Kis haláltánchoz kis tánc vagy kis halál szükséges. De van-e kis halál? TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

SARLÓZÓ KALAPÁCS

Spiró György: Árpád-ház / HOPPart Társulat (Jurányi Ház, Kamaraterem)
2017.04.12.

A Nemzeti Színház magazinjának minapi körkérdésére (melyik az 1945 után bemutatott tíz legjobb magyar történelmi dráma?) az Árpád-házat is az elitbe soroltam, a szavazók közül nem egyedüliként. Nem biztos, hogy voksom mellett a HOPPart előadásával tudok legjobban érvelni. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

RÓZSASZÍNNEK LÁTNI A SZÜRKÉT

Woody Allen: Szentivánéji szexkomédia / Pesti Színház
2017.03.13.

Kudarc, kudarc, kudarc és kudarc. Ezt ismételgeti a darab közepe táján a bogaras feltaláló, élete valamennyi tényezőjére célozva. Odáig az előadás sem épp diadalmenet, és sokkal sikeresebbé később sem válik. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

TÁG OLVASAT

A felejtés ellen (Olvasópróba 1.)
2016.12.14.

A szövegkövető elemzés, a hagyományos irodalomkritika a köszöneten, elismerésen kívül valójában nem illetékes e kortárs magyar színdarabgyűjtemény megítélésében. Az általában kívánatos szoros olvasat helyett más közelítést kell találnunk. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez

DUM SPIRO, SPÓROLOK

Kőrizs Imre: A másik pikk bubi
2016.12.12.

A 2009-es kötetből (Ez az egész) már ismerős mű, költőverseny termése és alkalmibb darab rendezi el magát az újakkal együtt öt „rímelő” ciklusba. Az 1970 szilveszterén született Kőrizs Imre takarékos poéta: ez csupán a második gyűjteménye. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez

PRÓBÁLGATOM, MELYIK

Párhuzamos világok (Olvasópróba 2.)
2016.11.14.

A drámát szívesen olvasó, a mai magyar színházban otthonos érdeklődők és a szakemberek is gyakran teszik szóvá: a műnemeket tekintve a kortárs hazai színművek nyomtatott közreadása jóval mostohább a lírai, epikai terméshez képest. A helyzet nem jó, de nem lesújtóan rossz. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez

REJTŐJENŐ, A MAGYAR UGLAKOV

Iván, a rettenet / Radnóti Színház
2016.11.07.

Él az orosz irodalmi köztudatban egy szállóigeszerű mondás Az ész bajjal jár című 19. századi klasszikus komédia szerzőjéről: „Gribojedov az orosz Shakespeare”. Andrzej Wajda egy régi filmjében ebből fordított poén lett: „Tehát Shakespeare az angol Gribojedov”. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

KÖRHINTA NÉGYSZÖGE

Háy János: A halottember / Az Ördögkatlan, a Szkéné Színház és a Nézőművészeti Kft. közös produkciója (Szkéné)
2016.10.25.

Sodró lélekrajzú, vérfoltos lírájú drámai önvallomás jelenik meg hibátlan mértanú, mély empátiájú előadásban. Ráérző, továbbgondoló, sokrétű rendezés, ihletett színjátszás ad formát a megrázó majdnem-monológnak. A kettő, szöveg és megjelenítés mégis egymás özvegye. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

LE NEM GÖRDÜLT NYAKTILÓ

Dés Mihály–Kern András: Pesti barokk / Orlai Produkciós Iroda, Belvárosi Színház
2016.10.16.

A nyolcvanas évek Magyarországának, budapesti mindennapjainak és mindenéjszakáinak kicsinyített mása került színpadra. E kornak is volt „szűrt levegője”. Ami Dés Mihály Pesti barokk (2013) című regénye emlékjelen-szűrőjén fennmaradt, azt Kern András szűrte tovább mai színdarabbá. Tovább a cikkhez

MINDENKI A FEDÉLZETEN

Sebastian Brant: Bolondok hajója / RS9 Színház
2016.09.07.

A butaságként, bolondságként kipellengérezett bűnök legendás kritikai allegóriája óriásmolekulák jeleneteire szakadt karneváli, ugyanakkor publicisztikus kavalkád alakjában elevenedik meg a színpadon. Kár, hogy nem mélyebb – nem bolondabb egy kicsit. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

VÉGE…?

Daniel Kehlmann: Rosalie elmegy meghalni / Manna Produkció (a Stúdió K-ban)
2016.07.27.

Ha nem is a rövid darab közepén, de akkor hangzik el a címbeli kérdés, amikor még sok van hátra. A road movie-nak nevezett novella-adaptáció az út vége felé mutat, mégsem horizontális, hanem vertikális színház. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

X+Y=?

Gelléri Andor Endre: Femicska csókjai
2016.07.04.

Jelen írás címe azonos a mártír magyar író kötetben frissen közzétett egyik novellájának címével – de mint kérdés arra utal: mennyivel és miként gyarapíthatja az életművet (ismeretét, feldolgozását, olvasói megbecsültségét), hogy immár huszonhat írásával többet számlálunk? TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez

A NAGYEMBER TRAGÉDIÁJA

Bereményi Géza: Shakespeare királynője / Szabad Tér Színház – Kaposvári Csiky Gergely Színház (a Városmajori Szabadtéri Színpadon)
2016.06.28.

Az előadás játéktere szcenikai műremek. A komplex, organikus látvány nyújtotta élmény, a szokatlan díszlet eleven, mozgékony színessége és gondolatisága részben kárpótolja a közönséget az egyéb erényekben szerény bemutatóért. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

SZEBBREGGELT

Caragiale: Zűrzavaros éjszaka / Miskolci Nemzeti Színház (Városmajori Szabadtéri Színpad)
2016.06.23.

A túlzás fontos stíluseszköz, komédia színrevitelekor szinte nélkülözhetetlen. Az eltúlzott túlzás viszont – pláne túlzó fokra emelve – önmagát kezdi ki. Ami sok, az sok. Úrra lesz rajtunk a hiányérzet. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez