Ladányi Andrea: Aino és a szívek; BL / Reflex Nemzetközi Színházi Biennálé, Sepsiszentgyörgy, POSZT 2009, DASZSZ 2009
2009.06.04.

Az eredetileg két különálló táncművet, az Aino és a szívek, illetve a BL című koreográfiákat - a táncosként is színre lépő koreográfus és alkotótársai, Bánki Zsolt és Sólya Ádám, valamint Borlai Gergely - szünet nélkül játszották. VIDA VIRÁG ÍRÁSA.

Az átállást csupán a színpad néhány másodpercig tartó sötétségbe burkolózása jelezte. Az első rész két férfitáncosa (nyilván praktikus okokból) a játéktérben maradt, mintegy részesévé válva a második produkciónak. A díszletek is erősítették az összekapcsolódást, hiszen az Aino és a szívek tükörfala a BL-ben is díszletelemként működött, és nem nyújtott teljes takarást a második részben központi szerepet kapó dobfelszerelésnek. A két - külön-külön is izgalmas - mű értelmezési tartománya ezáltal kitágult és párbeszédbe lépett egymással.

Ladányi Andrea a BL című előadásban
Ladányi Andrea a BL című előadásban

Ladányi Andrea Aino és a szívek című darabja - a személyes vallomást, megnyilatkozást tekintve - inkább szólóprodukció (nevezhetnénk monotáncnak a Monofesztivál által bevezetett találó elnevezés nyomán), bár a valóságban három szereplő van jelen mindvégig a színpadon. Az Ainót alakító Ladányi mellett két hímnemű lény tűnik fel - visszataszító maszkban -, akikről nem tudni, hogy a hősnő képzeletének szüleményei, vagy az eposzi térbe helyezett valóság létező figurái. Viszonyuk Ainóval hierarchikus; alárendeltségük együgyűségükből és szándékoltan egydimenziósra formált karakterükből fakad. A félelmetesnek tűnő lényekről hamar kiderül, hogy ártalmatlan pokolbéli figurák, inkább csak undort keltenek. A hangsúly Aino lélektani változásaira, önmagával vívott belső harcaira kerül. A BL-ben ezzel szemben partneri viszony alakul ki zenész és táncos között. Nincs lineárisan követhető történet; a szereplők önmagukat alakítják - a színpadon Ladányi Andrea és Borlai Gergely -, és alkotómunkájuk kulisszatitkainak szemérmesség nélküli, őszinte leleplezésével aratnak sikert.

BL
BL

Horváth Csaba és Ladányi Andrea évekig dolgoztak együtt. Termékeny művészi kapcsolatukat olyan munkák fémjelzik, mint az Éjféli Marathon No.1., No.5., az & Echo, vagy legendás duettjük, a Ketten. Bár útjaik (lehet, hogy csak időlegesen) szétváltak, talán nem véletlen, hogy most mégis közel egy időben merítettek ugyanabból a forrásból, a Kalevalából. Amíg Horváth Csaba a Szálinger Balázs által maira szabott runókkal a fizikai színház felé mutató előadásban az egész hősköltemény zanzáját foglalta össze, addig Ladányi egyetlen karakter kiragadásával megteremtette korunk Ainóját. A meglehetősen szubjektíven, ám annál markánsabban ábrázolt tragikus sorsú hősnő Ladányi megformálásában két személyiséget és e kettősség teljes szimbolikáját hordozza. A Kalevala-béli, mindenki által bántott, determinált sorsú női archetípus és a mai Ainók oppozícióját, az erő-gyengeség, bátorság-félszegség ellentétét, de leginkább a finn nemzeti eposz nőalakjának kétféle női minőségét mutatja: az ártatlan, tiszta szívű lányt és a sorsa elől inkább a halálba menekülő - zsarnok anyjával és hazug bátyjával szembeforduló - bátor nőt.

Hosszú gesztenyebarna hajú, kislányos termetű lány fekszik a földön az előadás kezdetén , és vörös fehérneműben, szőke hajjal, két férfi test és egy konyhakés között hajladozó érett nő búcsúzik szokatlan haláltáncával az élettől a végén. A magukra hagyott lények olajat locsolnak szét a térben, és egymással civódó, soha véget nem érő, céltalan vergődésük zárja le az előadást.

A tükör erőteljes jelkép, olyan tárgyi motívum, melyre a táncmű gondolatisága felépíthető. Jelentheti Aino kettős karakterét, az iker-férfialakokat (akik egyébként Vejnemöjnen és Aino bátyjának arctalanul megjelenített figurái is lehetnek), az eposzban lévő végtelen víztükröt (melybe - az eredeti történetben - Aino beleveti magát), vagy az előadás egészére jellemző, a koreográfiai kompozícióban koncentráltan jelen lévő szimmetriát.

BL. Szkárossy Zsuzsa felvételei
Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Ladányi interpretációja felfogható az eposzi történet folytatásának is: a hősnő vízbefulladása utáni, másvilági életének. Ez a másvilági élet napjaink valóságába vezeti Ainót, aki a tükörfal megnyitásával egy új világ ajtaját tárja ki. A kapu mögött már várakozik Borlai Gergely, akiben az eposzi köntösét levető, Ladányi Andreává változó Aino partnerre lel.

A kettejük monogramjával megjelölt produkció nagyfokú dramaturgiai érzékenységgel megszerkesztett, szépen építkező jelenetekből felépülő duett. A két művész játéka, hiteles kontaktusuk minden - általam eddig látott - hasonló kortárs kísérletet messze felülmúló előadást hoz létre. Ladányi Andrea levetkőzi az első rész kétarcú szerepkörét és felcseréli a mai ezerarcú, számos társadalmi szerepben megfelelni köteles nő alakjára. Önmagát alakítja, de társával együtt átlényegül, és otthonosan viselkedik a rock-koncertek szokásos színpadi látványát nyújtó (a dobfelszerelés dobozaival, ládáival és egy emelvénnyel mozgalmassá tett) térben.

Az első jelenetben Ladányi rózsaszín babydollban jelenik meg, és spicc-cipőjének szende kopogásával szólítja meg Borlai Gergelyt. A dobos kapható a flörtre: hangszerével válaszolgat, és ezzel megindul az ismerkedés. Amikor a csábítás kötelező köreit lefutották, Ladányi dívává változik, a mai kor céltudatos, határozott nőtípusát ölti magára. A meghasonlás perceiben a táncosnő kényelmes civil ruhára cseréli kihívó jelmezét, és alárendeli magát a férfinak: elkezdi összepakolni a dobfelszerelést.

Ami ezután történik, azt katarzisnak nevezném. Ladányi leül a férfi dobfelszereléséhez, kezébe veszi az ütőket, de mintha lebénulna: a férfi nélkül nem képes a dobok megszólaltatására. A mögé ülő dobos Ladányi ernyedt kezét gyengéden megfogja, és közösen kezdenek játszani. A zene és a mozdulat ebben a pillanatban eggyé válik. Ladányi hátraszegett fejét Borlai vállának támasztja, és szemét lehunyva átadja magát a közös zenélésnek.

Az előadás végére megszületik egy olyan közös jelrendszer, melyben hang és mozdulat egyenértékű kommunikációs eszközzé lesz. A bezáródó tükörfalak - foncsorozott üveg - látványa ad keretet az érzelmekben gazdag estének.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a POSZT 2009 gyűjtőlapon olvashatják.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a DASZSZ 2009 gyűjtőlapon olvashatják.


Vö. Tóth Ágnes Veronika: Csúcstalálkozó Arankánál
MGP: BL
Barta Edit: Együtt-lét
Nánay István: Elképesztő összhang 
Koltai Tamás: Disszidensek 

Szerző: Vida Virág
Megítélt támogatás: 1 500 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
Az Aino című előadásra
További támogatás: 900 000 Ft
Támogató: Színházi Kollégium
Az Aino... című előadásra
További támogatás: 1 000 000 Ft
Támogató: Miniszteri keret
A BL című darab megvalósítására (2008)
További támogatás: 3 000 000 Ft
Támogató: Színházi Kollégium
Magyarországi színházi együttesek vendégjátékára a Reflex Nemzetközi Színházi Fesztiválon, Sepsiszentgyörgyön (2008)
További támogatás: 450 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
A produkció forgalmazására Brüsszelben és a Bárkán (2009)