Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása / József Attila Színház - POSZT 2008
2008.06.14.

A maga korában Dürrenmatt élő klasszikusnak számított, ám a közeli utókor ma kissé tétován latolja a svájci szerző világirodalmi súlyát. Tragikus komédiáját most Zsótér Sándor állította színpadra. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.

Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele
Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele

A milliárdos Claire Zachanassian és a lerongyolódott szülővárosától megvásárolt bosszú története 1956-ban került először színpadra, s a mű mindmáig kedvelt repertoárdarabnak számít világszerte. A hátborsóztatóan hatásos címszerep, s az ügyesen megmunkált szüzsé mindenkor garantálja a sikert az előadók számára, jóllehet Friedrich Dürrenmatt színművének szónokiassága és példázatos jellege ma már rendre ómódinak hat. Zsótér Sándor rendezése most alkalmasint arra vállalkozott, hogy bebizonyítsa: Dürrenmatt tragikus komédiája nem színészkirálynői jutalomjáték, afféle női Naplemente előtt, vagy talán egy fajsúlyosabb Nagymama, hanem váltig aktuális keserű mulatság az emberi közösségről.

 

Ladányi Andrea az előadásban. Szkárossy Zsuzsa felvétele
Ladányi Andrea az előadásban. Szkárossy Zsuzsa felvétele

Tette mindezt úgy, hogy hűen (ha tán nem is minuciózus pontossággal) követte a szerző szövegét, s még Dürrenmatt - gyakran mellőzött - színi utasításainak megvalósításáról sem mondott le. Igaz, a színészek szájából ezúttal elhangzik Putyin és Sarkozy neve, ám ez a derültséget fakasztó kikacsintás éppúgy a történet jelenidejűségét hivatott jelezni számunkra, aminthogy azt kívánták sulykolni az 1956-os ősbemutatón felemlegetett nevek (Ike, azaz Eisenhower, Nehru, stb.) is. A művet újrafordító és a produkcióban dramaturgként is közremunkáló Ungár Júlia anélkül, hogy ezzel bárminő erőszakot tett volna a textuson, merőben áthallásos drámaszöveget teremtett. Bizonyságául annak, hogy a hepciáskodó, békétlen vesztesek, vagy épp a lózungokkal operáló politikusok szűkös sablonkészlete (a “zsidók és szabadkőművesek aknamunkájától” a “dübörgő országig") majd oly időtlen, mint az emberi haszonlesés.

 

Még az előadás leginkább frappírozó megoldása, az olykor éneklésbe, vagy inkább énekbeszédbe átcsapó dikció sem idegen Dürrenmatt színművétől. S korántsem csak azért elfogadható a Tallér Zsófia által - egyébiránt ingadozó színvonalon - megzenésített néhány jelenet, mivel Az öreg hölgy látogatása opera- (Gottfried von Einem), illetve musicalváltozatban (Kander és Ebb) is színpadra került már. Hanem mert a szöveg olykor kifejezetten librettószerű, s Dürrenmatt színi utasításaiban néhány helyütt maga is recitatív előadásmódot, másutt meg egyenesen kórust követelt meg a színészektől.

Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele
Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele

A címszerepben (az eredetileg beharangozott Galambos Erzsi helyett) a táncművész Ladányi Andreát láthattuk, s színészi alakítása több volt, mint pusztán figyelemreméltó kiruccanás, megsüvegelést érdemlő tisztes beugrás. Csupa ideg, csupa ín alkata, egyszerre feszült és flegmatikus játékmodora mondhatni megújította a Claire Zachanassian szerepéről kialakult általános képet. Nem Sulyok Mária derűsen vérfagyasztó nagyasszonyát hozta, sem Ingrid Bergman északias bájú delnőjét, s értelemszerűen nem Ruttkai Éva halállal viselős, önirónikus fenségét. Ladányi Andrea a józanul kitervelt bosszú és a hideg műviség megtestesítőjének hatott, szinte aszexuális lénynek, aki legfeljebb öltözék-kiegészítő gyanánt tartja egymást gyors ütemben váltó férjeit.

 

Remekül illett Ladányi milliárdosnőjéhez Méhes László befuccsolt, rég lepusztult Ill szatócsa. Ill, az egykori szerelmetes fekete párduc, aki a távoli múltban előbb teherbe ejtette, majd kiseprűztette Güllen városából az ő tündérboszorkáját, a tragikus komédia során férfiúi hódításával büszkélkedő trotliból űzött vaddá, s végül saját bűnösségét felismerő, halálra szánt emberáldozattá válik. Méhes egyformán jól adja a valahai kispályás kant, a riadt kispolgárt és a rezignált, családjától is elidegenedett hullajelöltet.

Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele
Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele

Zachanassian asszony és Ill, az egykori Klári és Frédi körül ott nyüzsög az Európa emlegetésével magának tartást hazudó, ám pénzért mindenre képes Güllen polgársága, valamint a magas vendég egész udvari sereglete. A példázat általános érvényét jelző, s egyszersmind ironizáló díszletek, a színpadkép lábakat formázó elemei (díszlet: Ambrus Mária) között ágálva, s a végső legatyásodás meg a cifra nyomorúság jelmezeit (jelmez: Benedek Mari) magán viselve lép elénk e hideglelős társaság. A dicséretes csapatjáték megannyi tisztes, jó, s néhány kiváló egyéni alakításból állt össze: Háda János és Ömböli Pál egymás mondatait ismételgető vak, eunuch párosa, Vándor Éva hervatag Illnéje, vagy Kocsis Judit agilis polgárasszonya egyaránt méltatást érdemel.

A József Attila Színház társulata fegyelmezett lelkesedéssel szolgálja e szokatlan modorú előadás sikerét. A színművészeti Güllen honosai élnek a ritka lehetőséggel, s játszanak színészi önbecsülésükért.

Kapcsolódó cikkünk:
POSZT 2008

V.ö.: Tarján Tamás: A vészharang még a miénk
Zappe László: Zsótér - Dürrenmatt light
Intenzív osztály blogja Az öreg hölgy látogatásáról
Csáki Judit: Klári győz
Koltai Tamás: Nem félünk a Zsótértól
Kelemen Orsolya: Színes milliárdok

Bemutató:  2008. jan. 13.,  Rendező:  Zsótér Sándor,  Fordító és dramaturg:  Ungár Júlia,  Zene:  Tallér Zsófia,  Díszlet:  Ambrus Mária,  Jelmez:  Benedek Mari,  Tánc:  Vati Tamás,  Szereplők:  Ladányi Andrea,  Méhes László,  Zöld Csaba,  Gieler Csaba,  Lévay Viktória,  Kocsis Judit,  Szabó Kimmel Tamás,  Friedenthal Zoltán,  Maday Gábor,  Blazsovszky Ákos,  Vári Kovács Péter,  Sztarenki Pál,  Háda János,  Ömböli Pál,  Vándor Éva,  Ullmann Mónika,  Dányi Krisztián,  Támogatás:  A további támogatás adatait ld. a POSZT 2008 gyűjtőlapján
Megítélt támogatás: 1 400 000 Ft
Támogató: Színházi Kollégium
Az előadás létrehozására (2007)