Hámor József: Concerto / Közép-Európa Táncszínház
2008.11.27.

Vidám hangulatban telt a húszéves jubileumi évadját ünneplő Közép-Európa Táncszínház idei első bemutatója. Nemcsak azért, mert a belépő csupán jelképes összeget, húsz forintot kóstált, hanem mert Hámor József új koreográfiája igazi örömtánc volt. Amit öröm volt nézni is. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.

Jelenet
Jelenet az előadásból
A Concerto zenével kezdődik. Hámor József a karzaton könyököl, széles mosollyal köszönti a karzatra lépő Oláh Gergely gordonkást, aki nyomban muzsikálni kezd. Követi őt a hegedűs Balogh Miklós, ő is egyből húzni kezdi. Hámor csettintéseire egyenként jelennek meg a táncosok a színpadon. A még kint várakozók bohókásan bedugják fejüket a színpadot határoló sötét függönyök között. Elsőre feltűnik, hogy arcukon nem a szokásos, kortárs táncos morcosság, kifejezéstelenség látható. Mindannyian mosolyognak. A sokszínű, játékos muzsikára lendületes össztánc felel.

A folyékony mozdulatok egymás mellé sodorják, majd elválasztják egymástól a táncosokat. Előbb apróbb, szinte észrevétlen interakciók születnek közöttük, később szabályosan incselkedni, kacérkodni kezdenek egymással. Apró szerepjátékok, színjátékok zajlanak közöttük. Két táncos között elsétálna a harmadik, de egy kinyújtott kéz nem engedi, durca-vonakodás-engedés, nyitva van az aranykapu, jöhet az újabb delikvens. Három lány és három fiú külön szólamokat táncol, ám az egyik fiú azon kapja magát, hogy a lányok szólamába kapcsolódik be, hamar korrigál egy macsós kiállással. Egyikük - mintha ő fedezte volna fel, találta volna meg -, lelkesen prezentál a többinek egy mozdulatsort, mire egyenként mindenki csatlakozik hozzá, egy kivételével. Az öt ember várakozón, álszigorún néz rá, mire a makacs hatodik is nagy duzzogva beáll közéjük.

Kép az előadásból
Kép az előadásból
A minijeleneteket, szerepjátékokat nemcsak a táncosok kifejező mozdulatai teszi színesebbé, folyamatos hanghatásokkal adják a közönség és egymás tudtára érzéseiket, vágyaikat, véleményüket. A zene és a tánc nyelvével kánonban megszólal a táncosok által keltett zajrendszer. A szólóban és kórusban elhangzó sóhajtások, mordulások, vicces feljajdulások és nyelvcsettintések dallammá állnak össze, mozdulatokat indukálnak és állítanak meg.

Jelenet
Jelenetkép
A játékos sokféleség a tánc és a tánc terét folyton formáló megvilágítás szintjén is érvényesül. Hol sejtelmes félhomályból bontakoznak ki a fekete ruhás alakok, hol a sötétet megtörő éles fénycsíkokon egyensúlyoznak, de a plafonról függő, forgó diszkógömb megvilágításával szertelenül keringő fénypöttyöket is látunk, mintha hóesésben táncolnának a táncosok. Ami pedig a mozgásformát illeti, a kortárs mellett időnként klasszikus balettre hajazó tételeket, „térdcsapkodós” folkos részeket is látunk. Sőt, olykor mintha rock and rollos, társas táncos utánérzése is lenne a mozgásoknak. A stílusok, hangok, zene, táncok és táncosok találkozására jól passzol a concerto szó mindkét értelmezése. A latin eredetet feltételező versengés jelentés, de az olasz concertare szó jelentése is : összeegyeztetni, összehangolni.

Fény. Szkárossy Zsuzsa felvételei
Fény. Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Az előadásból talán csak egyetlen jelenet lóg ki. Amikor a táncosok egyik alkalommal hirtelen kirohannak a színpadról és egy kazettával a kezükben viháncolva térnek vissza, felnyújtják Hámor Józsefnek, aki készségesen beteszi a zenelejátszóba. Ez a kis közjáték azonban nem hoz sem a zenében, sem a táncban markáns változást: mintha inkább csak a poén kedvéért iktatta volna be a koreográfus. Ezt leszámítva azonban az előadás koncepciójának szintjén, de a táncosok között is mindvégig nagyon erős az összhang. (Pedig a hat emberből kettő csak nemrég csatlakozott a társulathoz, de a Mu Terminál tavalyi évfolyamából érkező Asztalos Dóra és Kiss Róbert cseppet sem lóg ki a csapatból.) A táncosok mindegyike szemmel láthatóan élvezi az előadást, szeretik játékosságát, és maximálisan kihasználják a koreográfiában rejlő színészi lehetőségeket. Míg Hámor előző koreográfiájában, a Karavánban egyén és közösség inkább szemben álltak egymással, addig a Concerto az egyén és közösség viszonyának sokkal inkább az optimista vetületeit ábrázolja. Cinkosság, versengés, önfeledtség, humor és lelkesedés kovácsolja egységgé a táncosokat is, de egyúttal az előadás rétegeit is: táncot, zenét, zajt, fényeket.

 

Vö. Szoboszlai Annamária: Tapsolunk, mert...?

Szerző: Maul Ágnes
Koreográfus:  Hámor József,  Fénytervező:  Fejes Ádám,  Jelmez:  Juhász Dóra,  Zene:  Oláh Gergely, Balogh Miklós, Hámor József, DJ Zoohacker,  Táncolják:  Asztalos Dóra, Hargitai Mariann, Katonka Zoltán, Kiss Róbert, Major László, Palcsó Nóra,
Megítélt támogatás: 1 400 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
A produkció létrehozására (2008)
További támogatás: 1 700 000 Ft
Támogató: Oktatási és Kulturális Minisztérium
A KET előadásainak forgalmazására (2009)