Fiatal Karvezetők Országos Versenye
2008.03.12.

Mackós alkatú fiú járkál a Zeneművészeti Egyetem kupolaterménél a néhány négyzetméteres, huzatos előtérben. Odabent egy versenytársa próbálja rávenni a kórus férfitagjait arra, hogy érzékeltessék, milyen hideg szelek járnak a Bódeni tó felett. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.

A feketébe öltözött fiú már nem a körmét rágja: vezényli, kíséri a művet; majd a fejét csóválja. Egyértelmű, hogy nála a liebende Seile egészen máshogy fog megszólalni, máshová tenné a hangsúlyokat, legszívesebben beleénekelne az ütembe. Úgy izgul, mint egy vizsga előtt, noha a bent ülő bírálók nem tűnnek ordasnak, sem megátalkodottnak, vagy szigorúnak. Sem a zsűri elnöke, Kollár Éva, sem az egyik legismertebb karvezető, Sapszon Ferenc, sem Gerenday Ágnes, sem az Angelika Leánykar vezetője, Gráf Zsuzsanna, sem a Szegedről érkezett Rozgonyi Éva nem látszik homlokát ráncoló szigorú ítésznek. A fiatalember belép a zeneakadémistákból álló kórus elé, s a Lantos Rezső emlékére megrendezett Fiatal Karvezetők Országos Versenyének már meg is van a győztese.

Kollár Éva, a KÓTA és a zsűri elnöke
Kollár Éva, a KÓTA és a zsűri elnöke
A soproni Kocsis-Holper Zoltán miután a pódiumra lépett, kivár egy pár másodpercet, csak annyit, amennyi elég ahhoz, hogy elüljön a zajongás. Mielőtt beintené a kórust, röviden beszél a műről, elmondja, hogyan kéri Monteverdi Cantate Dominéjét, hogy mit vár el az énekesektől, hogyan kéri a ritmusnyújtásokat. A Cantate nála szólal meg a legerősebben, nála venni a leginkább észre, hogy nem múlt el nyomtalanul az, amit a régi zenés énekesektől tanult. Bár a kórus – az LFZE Vegyeskara - messze nem a legjobb magyar kórus, ide kötelező járni, és sok zeneakadémistának - meglehet - nyűg a kóruséneklés. Kocsis-Holpernél is hallani hamis hangokat, a fiúk kevesen vannak, bátortalanok: de a Cantate mégis felcsattan, eldördül. Kocsis-Holper Zoltánnál, úgy tűnik, az éneklés komoly dolog. Az előtte vezénylő Csábi Nóránál inkább valami világos, örömteli dolognak tetszett. Orosz Dóra küzdött a kórussal, zavarták a hamisságok, meg hogy a szoprán kiesett a ritmusból.

Kocsis-Holper nem törődött az apróbb pontatlanságokkal, arra törekedett, hogy az, amit gondol a kórusművekről, átjöjjön, s világos legyen. Egészen más a mentalitása, mint a verseny végén fellépő, egyébként szintén tehetséges Tihanyi Imréé, aki csöndesebb, visszafogottabb. Kis gesztusokat szeretnék csinálni, mondja Tihanyi. Értem, mit akar, de a kórus mintha nem értené. Nem akarja görcsösen a halk, melankolikus megszólalást, de egyre gyanakvóbban tereli afelé a kórust: érzi, hogy nem valósítják meg elképzeléseit. Kocsis-Holper nem bíz mindent a mozdulatokra. Nem a feltétlenül és egyedül érvényes koncepció az, ami felé vezeti az énekeseket, nem autentikus, és nem is a többiekétől lényegesen különböző előadásra törekszik Kocsis-Holper, hanem a hatásra. Járdányi Pál gyönyörű kórusművének elejére bús csellóhangokat kér, s a mű olyan búsan szólal meg, olyan csendesen, mint az alattomban kezdődő eső.

Lantor Rezső, a verseny névadója
Lantos Rezső, a verseny névadója
A Cantate Domine a kötelező mű, ezt minden résztvevőnek el kell vezényelni, egy művet lapról vezényelnek (vagyis csak a döntő előtt egy órával kapták meg), egyet pedig kisorsoltak nekik, három népdal közül. A legtöbbször Járdányi Pál Árva madarát hallom. E mű, Kocsis-Holper mozdulatai nyomán lesz igazán szép, megejtően szomorú mű. Pedig a döntő öt másik résztvevője is erre törekszik, a szomorúság, a bánat kifejezésére. De van, akinél e bánat olyan lesz, mint Tornyai képén a fejét lógató magyar ló, van, akinél a bánat elenyészik, s van, akinél hamis hangokba fullad.

A zsűri ezúttal nem volt nehéz helyzetben. A második díjat, és a Kvóta Alapítvány díját Tihanyi Imre kapta, az első díjat, a Lantos Rezső Alapítvány díját, és a közönségdíjat: Kocsis-Holper. Én is, mint közönség, rá voksoltam.

Ha a rendezvény fő szervezőjét, Kutnyánszky Csabát nem szólítja el a Távol Keletre együttese, az Unicum Laude, egyetértett volna nem csak a díjosztókkal, de azt hiszem azokkal is, akik azt mondják neki, érdemes volt megcsinálni, kiírni a versenyt. Nem csak Kocsis-Holper miatt. Nemcsak azért, mert jó hallani, Ligeti kórusművét, vagy Járdányi Pálét, mert tanulni lehet e versenyek közben (nemcsak vezénylést, hozzáállást, hanem azt is, hogy hogyan lehet korrigálni a megszólalás hibáit), hanem azért is, mert felemelő látni és hallani, hány tehetséges fiatal karvezető tanul és iparkodik széles e hazában. Vásárosnaménytól Sopronig. Úgyhogy álljon itt a döntőbe jutottak teljes névsora: Frimmel Zsófia, Csábi Nóra, Baliga Ádám, Orosz Dóra, Tihanyi Imre és Kocsis-Holper Zoltán.

Lantos Rezső emlékére megrendezett Fiatal Karvezetők Országos Versenye:  Zeneakadémia, március 9.
Megítélt támogatás: 600 000 Ft
Támogató: Zenei Kollégium
A rendezvény megvalósítására