A székesfehérvári Vörösmarty Színház Pelikán Kamaraszínházában egyszerre két fiatal rendező előadását láthatja az érdeklődő közönség. Widder Kristóf és Nagy Péter István fizikai színházi gondolkodása feltűnő eltéréseket mutat. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A szerző ihlettelensége, frusztrációi, kiselejtezett gondolatai és alkotói válsága Shakespeare-től Pirandellóig sok színpadi jelenet és darab témáját adták már, ám egyik szerző sem volt annyira bevállalós, hogy előcsalogassa a gondolataiból az Agyf**sz névre hallgató allegorikus fickót. Tovább a cikkhez
Puccini volt a makaróniwestern ősapja. A budapesti Opera legújabb bemutatóján azonban a rendező, Vaszilij Barhatov erősen felforgatta az elbeszélést: se western, se tésztaöntet. MERÉNYI PÉTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Mert a tudósi munka is, mint minden egyéb a világon, öldöklő létharcz”. MESTERHÁZI MÓNIKA RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Tényleg félni kell a nem szokványostól csak azért, mert az más, és begyepesedett törvények mögé bújva rettegni az ismeretlentől? Tovább a cikkhez
Ki ne vágyott volna rá a múzeumban, hogy kedvenc festményei megelevenedjenek, és tovább meséljék a pillanatba szorított történetet? A Ruben Brandt, a gyűjtő című egészestés animáció erre az elemi sóvárgásra épül, miközben izgalmas történetet rittyent a megmozduló alapművek köré. Tovább a cikkhez
Egy székesegyház mennyezeti körfreskója szállt alá a földre, hogy a négy oldalról körbe ülhető tér közepét ragyogó lepelként takarja be. Rajta, a hit arany szőnyegébe csavartan jelenik meg az első emberpár, álomi ernyedtségben. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
